Raduan Nassar neve a latin-amerikai térségben olyan irodalmi óriásokéval vetekszik, mint Márquez, Cortázar vagy Llosa. Amerikában mégis csak tavaly januárban jelent meg két könyve, és a magyar olvasók is csupán néhány hónapja vehetik kezükbe két kötetét a Jelenkor Kiadónak köszönhetően.
A brazil Raduan Nassar, aki libanoni keresztény menekültek gyermeke, a São Paulo-i egyetemen jogot és filozófiát hallgatott, majd többek között újságírással foglalkozott. 1970-ben jelent meg Brazíliában a Kőbe vésve című kötete. Igaz, ekkor már öt éve az asztalfiókban állt az Egy pohár harag, másik munkája, amely 1978-ban érkezett a könyvesboltokba. Mindössze kilenc évig írt, élete további szakaszait agrárgazdálkodással töltötte. Akkor, amikor az év elején a New Yorker megjelentette a nyolcvanegy éves Nassarral készített interjúját, a szerző arra a kérdésre, hogy miért hagyta abba az írást, azt felelte: erre maga is keresi a választ.
Nassar kiforrott, szűkszavú, nagyon jellegzetes hangú, ám a világ legtöbb pontján elfeledett, vagy meg sem ismert író. Brazíliában számos irodalmi kitüntetéssel ismerték el, de Európában jószerivel csak Németországban és Franciaországban fordítottak rá figyelmet.
A Kőbe vésve című kisregénye André története, a bibliai tékozló fiú példázatának parafrázisa. A fiatalember, aki a felnőtté válás küszöbén áll, otthagyja mélyen hívő és a szeretetet központba helyező családját azért, hogy saját lábára állva, saját céljai és értékei mentén élhessen. Csakhogy bátyja megtalálja és eltökéli, hogy hazaviszi a prostituáltak, cigarettafüst és szédítő borok világából.
Az írásmű egyik legjellegzetesebb szöveghelye az, amelyben a magát epilepsziásnak nevező főhős kitör, hogy dermedt testvérének nagymonológba fogjon. A szándékoltan töredezett elbeszélés úgy folyik szét a kötet lapjain, mint a perzselő láva. Egy-egy mondattal meséli el, milyen volt a „gyermekkor otthoni fénye”. Nassar hőse nem másba, mint saját gyönyörű húgába, Anába szerelmes. Az, ahogyan betekintést enged a lányka buja táncába, a világirodalom egyik leghívogatóbb epizódja – Anáról a szerző is megvallja, hogy „szilajsága felkavarja az életet.” A kamaszlány „tolvaj mozdulatai”, kígyózó teste mind azt mutatják, „érti a módját nagyon, ez az én húgom, hogyan rejtse jól a nyelve alá a mérget, majd hogyan harapjon rögtön a lédús szemektől duzzadó szőlőfürtbe”, írja. A Kőbe vésve sok bravúrt tartogat, s komplex metaforahálóval apellál. Pazar mondatai a legnagyobb mesélőkhöz fogható adottság és takarékos stílus miatt végig rendkívül dinamikusak.
A szerző másik munkája, az Egy pohár harag talán már kevésbé rétegzett alkotás. Két főszereplőjét, egy fiatal újságírónőt és egy idősebb férfit csupán a testiség, és a gőgjük köt össze. Egy ponton azonban betelik náluk a pohár, s a haragot egymásra zúdítják. A düh és a gorombaságok boglyája vad csatározásba állítja őket. Repkednek a kurva és a köcsög szavak, pofon kíséretében. Haragjukban remekül csűrt-csavart mondandójuk mellett még arra is van energiájuk, hogy filozófiai mélységekig jussanak. Ez azonban egy idő után már nem elég élvezetes, a szereplők pedig képtelenek kiteljesedni, így igazán az összecsapás narratívája válik különlegessé.
