- Korszakhatárhoz érkeztek a szakszervezeti konföderációk?
- Ami most érdekes, az a minimálbér és a garantált bérminimum megállapodás értékelése, de évek óta hallani olyan véleményeket, hogy baj van a konföderációk háza táján.
- A bérmegállapodás csak felszínre hozta a gondokat?
- Nem, hiszen a konföderációk közösen kidolgozott szakmai anyagát tette a magáévá a kormány a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán (VKF). Mindössze annyit változtatott, hogy mi az idén és jövőre egyforma emelésekben gondolkodtunk, amikor tavaly tavasszal átadtuk a javaslatunkat, az őszi megállapodásig azonban a munkaerő-piaci helyzet megváltozott, a gazdaság teljesítménye javult, így nagyobbat lehetett lépni 2017-ben. A változásba azért mentünk bele, mert az a szakszervezeti elvárás, hogy a minimálbér nettó összege 2018-ban érje el a létminimum szintjét, teljesül.
- A közös szakmai háttérrel készült közös javaslat nagy előrelépés a korábbi szakszervezeti együttműködéshez képest?
- Igen, ilyen még nem volt, ez valóban nagy lépés a konföderációk részéről, és mindenki korrektnek tartotta a bérmegállapodást, hiszen a szakszervezetek követelését láttuk viszont, ezért nem értem a mostani utólagos kritikákat.
- A kritika annak szól, hogy a megállapodás összetolta a magasabb kategóriákban a béreket.
- Végeztünk egy kutatást a cégeknél, és azt láttuk, hogy a legtöbb helyen megszülettek a bérmegállapodások, sokfelé differenciált emelésekkel, amivel értékelték a régóta dolgozó, képzett munkatársakat.
- A versenyszférában és közszférában is ezt találták?
Sajnos nincs igaza Székely Tamásnak, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnökének, amikor azt mondja, a felső szinten befagyott az érdekvédelem, de az alapszervezetekben erős a víz sodrása – értékelte a Népszavának Földiák András az érdekvédelem jelenlegi helyzetét. A Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke úgy látja, alul sincs elég aktivitás, ma Magyarországon mindenki mástól várja a megoldásokat. Konföderációs szinten viszont nincsenek ellentétek, csak éppen túl sokan vannak - emlékeztetett rá, hogy önálló konföderációt alapított Cser Ágnes is, a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács (NGTT) tagjai között már ott találjuk őket. Földiák szerint lépésenként csökkenteni kellene a konföderációk számát, először az együttműködést erősítve, ahogy azt teszik az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörüléssel (ÉSZT) például egy közös tájékoztató rendezvénysorozat szervezésével. Innen tovább lehetne lépni, ha például közösen készíttetnék el a létminimum számításokat, egyéb statisztikákat egy együtt fenntartott irodában.
- A versenyszférára ez igaz, a közszférában más a helyzet, hisz sok helyen van fix bértábla, vagy életpálya, amit alig érint az idei bérmegállapodás, de az önkormányzati köztisztviselők is megkapják a központi költségvetésből a garantált bérminimumhoz szükséges illetménykiegészítést. A többségi állami tulajdonban lévő 250 gazdasági társaság pedig megmondhatta, hogy mekkora támogatásra van szüksége a béremelés megoldásához és megkapják a pénzeket.
- Amikor tavaly májusban megválasztották a Liga élére, azt mondta, a szakszervezeti mozgalom elment egy elméleti irányba, innen kellene visszatalálni a földre, a dolgozókhoz. Javult a helyzet?
- Amióta átvettem a Liga vezetését, sokkal többet járjuk az országot. Ugyanakkor az adott szakszervezeti vezető személyiségén és a munkaadó hozzáállásán is sok múlik, hogy mennyire sikerül kezelni a helyi feszültségeket, a konföderációk ezt legfeljebb segíthetik a személyes jelenlét erősítésével.
- Végigjárta a tagszervezeteket, ahogy ígérte?
- Egyrészt igen, másrészt elindítottuk a Nyitott Ház programsorozatot, ahol találkozunk a tagszervezeti vezetőkkel. Hiányzik az embereknek a találkozási lehetőség, ahol megvitathatják, hogy kezelték máshol a konfliktusokat, mi nem vált be, helyette mi a jobb megoldás. Fontos a szakmai felkészítés, tájékoztatás, hogy amikor leülnek tárgyalni, legalább olyan felkészültek, vagy jobbak legyenek a szakszervezeti vezetők, mint a munkaadók képviselői.
- Ez jogi felkészítést jelent?
- Jogi és gazdasági felkészítést, illetve a munka világában való általános tájékozottságot. Egy kollektív szerződés megkötése komoly számításokat igényel, amihez a munkaadóknak megvan a szakmai háttere, az érdekvédőknek azonban ezt önerőből kell megoldani. A konföderáció feladata, hogy ugyanezt a szakmai hátteret biztosítsa a tagszervezetei számára.
- A Kéményseprők Országos Szakszervezete mégsem elégedett mindennel, hiszen pár napja létrehozták a szerintük a hagyományos szakszervezeti struktúrán túlmutató Magyar Munkavállalókért Mozgalmat.
- Tagja a Ligának a szakszervezet, de nem tudjuk, hogy most mit akarnak, miről szól ez a mozgalom, kik a tagjai. Csak az biztos, hogy mi nagyon sokat segítettünk nekik a szakszervezet létrehozásában.
- Arról nincs szó, hogy kilépnek a Ligából?
- Ez nem vetődött fel.
- Tavaly a KSH folyamatosan csökkenő szakszervezeti tagsági adatokat hozott nyilvánosságra, a konföderációk szerint azonban ahányan mennek, annyian jönnek is. A Ligában is ez a helyzet?
- Nálunk stabil a létszám, sőt új szervezetek csatlakoztak hozzánk a közelmúltban és már kaptunk jelzést, hogy jönnek is még. Nem látom indokoltnak a KSH létszámadatait, mert sok munkahelyen, például a rendvédelem, honvédelem területén nem is tehetik meg, hogy levonják a munkabérből a szakszervezeti tagdíjat, hanem egyéni befizetések vannak, a statisztikusok pedig csak ezt mérték.
- Akkor miért nem látszik sokkal erősebben a szakszervezetek súlya a magyar közéletben?
- Mert olyat várnak el a szakszervezetektől, ami nem a feladatunk. A napi politikát és a szakszervezeti politikát el kell választani egymástól, mi az alapdokumentumainkban rögzítettük, hogy tagjaink sokféle ideológiai alapállását tiszteletben tartjuk, a programjaink szervezésekor csak a munkavállalói érdekeikre koncentrálunk. A legnagyobb baj, hogy manapság nem szeretünk kiállni magunkért, vagy másokért.
- Mert arra tanítottak az utóbbi évek, hogy a kiállást retorzió követi a munkahelyeken.
- Ez is benne van, de ez is azt erősíti, hogy csak az összefogás védheti meg az embereket. Itt van a mostani béremelés, amikor sokan telefonáltak, hogy a vártnál sokkal alacsonyabb emelést akar adni a munkaadó. De amikor megkérdeztük, hogy mit mond a helyi szakszervezet, sokszor az volt a válasz, hogy az náluk nincs, a munkáltató pedig nem ül le egyenként tárgyalni.
- A magyar kisvállalati kör foglalkoztatja a dolgozók 75 százalékát, vagyis rengeteg dolgozónak nincs módja belépni egy alapszervezetbe.
- Éppen ezért működtetünk megyei gyűjtő szakszervezeteket, hogy az ilyen egyedi érdeklődőknek is segíteni tudjunk.
-- A tárgyalásaik szempontjából előny, hogy nagyon sok nő ül a Liga elnökségében?
- Igen, gördülékenyebbé teszi a tárgylásokat, hogy nemzetközi szinten is kiemelkedő a női vezetőink aránya. Talán emiatt is van az, hogy mi nem vagyunk zajos szervezet, főleg szakmai kérdésekben nyilatkozunk és belső vitáink nincsenek.
- De azért abban a női vezetők sem tudnak sokat segíteni, ami a programjuk egyik fontos eleme, hogy kevesebb szorongással menjenek dolgozni az emberek.
- Nem sokat, pedig a pénz mellett a körülmények is fontosak. Van olyan munkahelyünk, ahol az átlagnál alacsonyabb bérek mellett is nagyon kicsi a fluktuáció, mert nagyon jó a kapcsolat a vezetők és a dolgozók között, stabilitást éreznek a munkavállalók.
- Tehát a munkaadóknak is változni kell ahhoz, hogy javuljon a munkahelyi légkör?
- Nem véletlen, hogy 2020-ra bevezetik az alapkompetenciák közé az empátiát. Állandóan változó dolgozók közt a szakszervezetek is nehezen tudnak bármit szervezni, márpedig manapság gyorsan odébb állnak az emberek egy munkahelyről. Oda jutottunk, hogy a jó munkahelyi légkör már aranyat ér.
A május elején kongresszusra készülő Magyar Szakszervezeti Szövetségnek (MASZSZ) sok feladata van, hogy átalakítsa működési struktúráját, amit akkor foglaltak alapszabályba, amikor még úgy volt, hogy 2013 végén az Autonómok mellett a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) is csatlakozik a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségéhez (MSZOSZ). A három szereplőre kitalált konföderációs szerkezet törvényszerűen nem működik tökéletesen a kétszereplős felállásban, hiszen a SZEF végül mégsem lépett be a szövetségbe – indokolta a Népszavának a Vasas Szakszervezet elnöke az utóbbi hetekben megélénkült belső vitákat. Balogh Béla a fúzió előtt épp az új struktúrát kidolgozó munkabizottságot vezette, amely az MSZOSZ országos hálózatára építve rakta össze az új szövetségi munkaszervezetet, amin most változtatni kell.
„Tudjuk hogy hogyan, mit kell a szikével kioperálni, de ehhez nagy türelem és kompromisszum-készség kellene” – magyarázta a helyzetet a vasasok vezetője, aki a nagy konföderáció létrehozását ma is jó ötletnek tartja, mert felesleges egy ekkora országban ennyi szakszervezeti szövetséget működtetni. Az elnök szerint tisztább helyzetet lehetne teremteni, ha nem keverednének a konföderációban a versenyszféra és a közszféra érdekvédelmi szervezetei. Balogh Béla szerint a tiszta helyzet azért lenne szerencsésebb, mert egyébként is nagyon sok minden változott a szakszervezetek jogi szabályozásában, amihez alkalmazkodniuk kell. „ Ránk kényszerítették az új Munka Törvénykönyvét, az új civil törvényt, a Polgári Törvénykönyv alapján a gazdálkodó szervezetekre érvényes működési struktúrát” – magyarázta lapunknak a Vasas Szakszervezet vezetője, hogy miért kell megváltoztatni a szövetség alapszabályát.
A kérdésre, hogy ezek szerint az egész magyar érdekvédelmi rendszer átalakulásra szorul-e, Balogh Béla azt felelte, ideje lenne tisztába tenni, mi a szerepe a szakszervezeti konföderációknak, mert a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) jelenleg nem fedi le az összes munkavállalói szervezetet. Szerinte vissza kellene állítani az egységes érdekegyeztetést, a régi Országos Érdekegyeztető Tanácsot (OÉT), mert az adó, a társadalombiztosítás, a bérkérdések, köztük a minimálbér ügye, vagy a nyugdíj mindenkit érint és itt lehetne megvitatni a Munka Törvénykönyve, a sztrájktörvény átalakítását is.
Azt gondolja, célszerű lenne, ha egy konföderáció vinné a versenyszférát, egy másik a közszférát és ezek közösen értékelnék a mindenkori helyzetet, információkkal ellátva az ágazati szakszervezeteket. Vagyis a felső szint politizálna, az ágazati szakszervezetek pedig végeznék a munkájukat. Vissza kellene hozni és valóban működtetni az ágazati párbeszéd bizottságokat, hogy középszintű megállapodásokat is lehessen kötni – tette hozzá. Most ezzel szemben teljes kavarodás van, több magát ágazati szakszervezetnek mondó kis szervezet létszáma és vagyona, apparátusa és szakértői csapata kisebb, mint a vasasok egy-egy alapszervezetének adatai.
Beszélgetésünk után épp Kecskemétre indult a Vasas Szakszervezet vezetője, egy határokon átnyúló területi partnerségi iroda átadására, amit a német IG Metal szakszervezettel közösen működtetnek. Ezért is hangsúlyozta, hogy „a nemzetközi tőke úgy terjed, mint a polip, behálózza a világot, a szakszervezeteknek is alkalmazkodni kell az új kihíváshoz és erősíteni az összefogást egy országon belül és országok között is. Ha nem lépünk, a nemzetközi tőke felfal minket, a politika pedig felfalja a konföderációkat” – hangzott a megoldást sürgető helyzetértékelés.
Olyan belső struktúrát akarnak kialakítani, amely területi hálózati irodákat tart fenn, jobb szolgáltatást nyújt a tagságnak, az érdekegyeztetésekhez megfelelő elemző anyagokat tud készíteni, szakértőket képes megfizetni, ha az ágazatoknak segítségre van szükségük, tanácsadást és oktatást tud szervezni. Ki kell mondani, hogy egy akkora szervezetnek, mint a MASZSZ, kell egy irányító, koordináló, döntéselőkészítő apparátus – vázolta a belső változások irányát az elnök.
A vasasok vezetője szerint történelmi pillanathoz érkeztünk, mert ilyen munkaerőhiány a rendszerváltozás óta nem volt Magyarországon. Tavaly szeptembertől a VKF 3 szakszervezeti konföderációja között már egészséges együttműködés alakult ki, ami biztató előjel, hogy képesek és készek is jobbat, erősebbet, szakszerűbbet csinálni, mint eddig. Közös szakértői anyagokra, érvekre van szükség, hogy a munkaadókat további béremelésekre lehessen rábírni, a kormányt pedig hatékonyabb oktatási rendszer működtetésére lehessen sarkallni és érdemi kritikát lehessen megfogalmazni a költségvetési tervekkel kapcsolatban – sorolta végül a közös feladatokat Balogh Béla.
