- Tóth András Újpesten érzi jól magát

- Teendőire hivatkozva kérte, hogy telefonon beszéljünk. Milyen munkák előzik meg a bajnoki visszatérést megelőző napokat?

- Különleges derbi következik. Persze, minden Fradi-meccs az, de a stadiont érintő korábbi hercehurcák, az elhúzódó átadás-átvétel miatt most az utolsó simítások vannak napirenden. Bizonyos apróságok az utóbbi napok mérkőzéseit, a belakást követően jelentkeztek, ezeket pedig orvosolni kell. Apróságokról beszélünk, hogy ne legyen semmiféle fennakadás a hétvégén. Nagy izgalommal várjuk a szombatot, egy Újpest-Fradi azért mégiscsak Újpest-Fradi.

- A klubhoz ezer szállal kötődve miként élte meg az utóbbi hónapok Szusza-stadiont érintő nehézségeit?

- A fejem fölött repkedtek a megállapodások, bevallom, nem láttam ezek mögé, s nem is akartam: nekem az a feladatom, hogy a stadionban minden rendben működjön. Hogy ki kivel egyezkedik, vagy éppen ki veszi bérbe a stadiont, az számomra nem volt érdekes, nem akartam ebbe beleavatkozni. Nem volt jó érzés ezt az egészet megélni, hiszen azt szerettem volna, ha ellenségeskedés nélkül rendeződnek a viszonyok.

- Milyennek látja az újpesti jelent?

- A szezon előtt nagyon féltettem a futballcsapatot, hiszen azzal a kerettel, amivel elindultak, karcsúnak látszott a csapat. Ahogy mondani szokták: rövidnek tűnt a kispad. Attól tartottam, ha közbejön egy sérüléshullám, esetleg egy váratlan eltiltás, abból baj lehet. Dicséret jár az edzőnek, aki ebből a keretből is ilyen teljesítményt tud kihozni. Örömmel konstatálom, hogy jó helyezést és játékot produkál az együttes.

- Reális elvárás lehet a dobogó?

- Véleményem szerint jelen pillanatban a bajnokságban az első három között végezni viszonylag kevés az esély, hiszen a lemaradás jelentős. A csapat jelenlegi formáját és az ellenfeleket látva ugyanakkor a kupában ott lehetünk a végelszámolásnál, valós esélyünk van ismét döntőt játszani.

- Egy szombati derbi-siker esetén az Újpest megelőzheti az ősi riválist…

- A Ferencváros olyan játékosállománnyal rendelkezik, amelynek nem okoz gondot akár 7-8 játékos kiválása sem. Itt tart a Videoton, s szerintem a Honvéd is. Az Újpestre ez sajnos nem vonatkozik, hiszen a szakvezető az ismert körülmények miatt nem tudta megfelelően megerősíteni a keretét.

- Derbiként aposztrofáljuk a hétvégi rangadót, viszont legutóbb a szintén nagy párharcként beharangozott FTC-Videoton csalódást okozott. Miként látja a magyar klubfutball jelenjét?

- Többre számítottam én is a két csapattól, viszont előtte láttam a felcsúti meccset (a Videoton 5-1-re verte a lilákat – a szerk.), ahol megmutatkozott egy komoly hiányosság. Talán az ott látottak jellemzik leginkább az egész magyar labdarúgást manapság. Az Újpest az első 20-25 percben olyannyira meglepte a bajnokesélyest, hogy a Videoton nem is tudott mit kezdeni ellenfelével. Persze, amikor magukhoz tértek a hazaiak aztán kijött a különbség, de én a magyar focira vonatkoztatva ebből azt szűrtem le, hogy 20-25 percnél tovább egyetlen csapat sem tudja a begyakorolt, nemzetközi szinten megkövetelt játékát fenntartani. Hasonlót figyelhettünk meg egyébként az Európa-bajnokság magyar-belga meccsén is.

- Ha már a válogatottat említi – egy hónap múlva Portugáliában vendégszerepel a csapat, a magyar játékosoknak azonban várhatóan jóval kevesebb mérkőzés lesz a lábukban.

- Ez rengeteget számít. Annak idején, amikor mi sorozatban nyertük a bajnokságokat, szinte minden télen meghívást kaptunk Dél-Amerikába, Spanyolországba, így nagyon keveset alapoztunk úgy, hogy kihagytunk volna akár egy hónapot is meccs nélkül. Kizárólag nyáron volt egy rövid szünet a regenerációra, viszont megvolt a szükséges mérkőzésszám. Manapság a csapatok többsége megengedheti magának a külföldi edzőtábort, ahol nem látom, milyen edzésmunkát végeznek, az viszont biztosan nem jó, hogy hetekig, hónapokig nem játszanak tétmeccset. Ennyiben biztosan előttünk járnak a portugálok, hiszen a válogatott futballistáik azért csak végigjátsszák a teljes szezont.

- Korábban többször elmondta: sosem érzett késztetést arra, hogy szakemberként dolgozzon a futballban. Nem bánja?

- Nem. Véleményem szerint egy edzőnek elsődlegesen pedagógusnak kell lennie. Tizenegy játékos játszik, miközben 22-23 szeretne. Azokat az embereket kell tudni leginkább kezelni, akik nem férnek be a kezdőcsapatba. Aki játszik, azzal nincs probléma, a többieknél pedig akkor van nagyon szerencsés helyzetben egy edző, ha két egyforma játékosa van egy posztra. Pedagógiailag kezelni kell a kimaradó játékost. Ilyen szinten korábban sem éreztem magamban annyit és most sem érzek, hogy én ezeket a játékosokat motiválni tudjam.

- Sportpályafutása során labdarúgóként, sportvezetőként és létesítményvezetőként is legszűkebb pátriájában maradt: árulja el, mit jelent Önnek Újpest, mint városrész, illetve a klub?

- A sportklubhoz való szeretetemet és ragaszkodásomat talán az fejezi ki leginkább, hogy már 52 éve az Újpest-család tagja vagyok. A lokálpatriotizmusra pedig egy példa: amikor megnősültem és elkezdtem futballozni, a belügyminisztériumtól kaptam egy szolgálati lakást a Délinél, ahol képtelen voltam néhány évnél tovább megmaradni. Addig lapoztam az újságokat, míg vissza tudtam költözni Újpestre. Őszintén mondom: ha elhagyom a kerületet, már akkor sem érzem jól magam.

- Igazán aktív életet él, viszont már 67 éves. Meddig szeretne aktívan dolgozni?

- Azt szokták mondani, mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Én még szeretek „poroszkálni" az öregfiúkban, esetleg lábteniszezni. Szívesen csinálom ezeket, kell a mozgás. Hogy meddig dolgozom még? Ameddig a vezetők úgy látják, hogy tudok segíteni és hasznos, amit csinálok, szeretnék. Máskülönben elunnám az életem, nem tudnék mit kezdeni magammal. Újpesten nőttem fel, ott éltem le az életem nagyját – azt hiszem, ez sokat mond.