A keleti harctér eseményei, úgy látszik, a tavaszi, és nyári nagy hadműveletek előkészítését jelentik. A február 23-iki és 24-iki véres orosz tömegtámadások, amelyeket a Tatár-szoros ellen intéztek, hogy előkészítsenek egy esetleges későbbi betörést Magyarország területére, kudarcot vallottak és azóta, nem ismétlődtek meg.
Ezzel szemben a németek a valeputnai út mentén előbbre jutottak és Mestikanesti közelében is új sikereket értek el. Az úttól északra fekvő magaslaton a németek kitűnően berendezkedtek.
A siker nagyságát mutatja nemcsak a meghódított magaslat nagy taktikai jelentősége, hanem a zsákmány nagysága is.
A macedóniai harctéren február 27-én az olaszok ismét támadást intéztek az 1050-es számú magaslat ellen, ahol eddig már több ízben szenvedtek vereséget és amelynek meghódítását az olasz lapok már többször előre bejelentették.
Az olaszok két kilométer széles sűrű rajvonalakban rohanták meg a magaslatot, de ott, ahol el is jutottak a lövészárkokig, kézigránátokkal verték vissza őket. Egy helyen egy kis árokrészbe behatoltak, de azonnal ellentámadással elűzték őket. Menekülés közben az olaszok nagy veszteségeket szenvedtek.
Népszava 1917. március 2.