Ha a Magyar Iszlám Közösség nyugodt környékre szeretett volna költözni, akkor jól választott. Ködös szürkeségben úszik a környék, ember sehol, még varjak se kárognak. A zuglói kertvárosban, ha az utca végén nem robogna el időnként egy-egy vonat, tökéletes lenne a csend.
Szerencsénk van, nyílik egy kertkapu, végre találunk valakit, akit megszólíthatunk. A vásárolni induló, szövetkabátot viselő magas férfi elkeseredett arcot vág: „Iszlám központ? Igen, hallottam róla. Mit mondhatnék? Megdöbbentő!” Fölöslegesnek tartja elmagyarázni, mire a nagy döbbenet. Úgyis tudja azt mindenki.
Néhány házzal odébb nagypapa játszogat unokájával az udvaron. Kérdésünket hallva kényszeredetten felnevet, a kerítéshez jön. Halkan kezdi, aztán belelendül, nem fogja vissza a hangerőt: „Ki kíváncsi rájuk? Higgye el, hogy senki! Lehet, hogy tízből kilenc normális, de az egészen biztos, hogy a tizedik idióta! Nem hiszem, hogy örül nekik bárki is!”
A mecsettel kombinált iszlám kulturális központnak majd a Körvasútsor és a Paskál utca találkozásánál lévő épület ad helyet. Három szint, összterületét tekintve 600 négyzetméter. Kutyát sétáltató szemüveges asszony közeledik. Persze, hogy értesült a hírről. „A Zoborhegy téren lesz, ugye?” – kérdez vissza, és őszintén elcsodálkozik, amikor megtudja, hogy épp a leendő iszlám központ előtt álldogálunk.
„Nem ismerem őket, félek tőlük” – osztja meg aggodalmait. – „Semmilyen néppel nincs bajom, de a vallási fanatizmustól irtózom.” Elmélázik a saját szavain. „Jó, fanatikusok minden vallásban vannak, a Hit Gyülekezetében is, még a katolikus egyházban is. Azok viszont, akik az iszlámban hisznek, nem európai normák szerint élnek. Más a vérmérsékletük, könnyebben elvesztik a fejüket.” Újabb szünetet tart, megvonja a vállát. „Nem tudunk mit tenni. Megszokjuk ezt is…”
Kívülről nem látszik, de az épületben javában dolgoznak, hogy elkészüljenek a március végére tervezett avató ünnepségre. Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség elnöke korábban elmondta a Népszavának, hogy a beruházás költsége 100 és 150 millió forint közé tehető. Állami támogatást nem kaptak, a kiadásokat adományokból fedezik: éveken át spóroltak, hogy összejöjjön a pénz.
Bolek Zoltán most létrán állva osztja a vezényszavakat: „Kalapácsot hozzatok már valahonnan!”, „A csípőfogót adjátok föl!”
Annak idején volt egy „izgatásos bulija”, a napjára is pontosan emlékszik. 1979. november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján történt szülőhelyén, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszalökön. Néhány haverjával letépték az ünnepi alkalomból kitett vörös zászlót, és alágyújtottak. A puha kádári diktatúrában megúszta a börtönt, de „öt évre eltiltottak a közügyektől”. A balhé miatt nem mehetett egyetemre, helyette villanyszerelőnek tanult. Később azért diplomát is szerzett az államigazgatási főiskolán, napjainkban a Debreceni Egyetem bölcsészkarára jár. Ha minden jól megy, beteljesül régi álma: mindig is történész szeretett volna lenni.
A Paskál utcában milliós értékű önkéntes munkát kell még elvégezni. Bolek Zoltán jó hasznát veszi szakmájának: villanyt szerel. A korábban „félig ipari épületnek” nevezett ingatlanról kiderül, wellness központ működött itt. Erre a funkcióra már csak a mívesen kivitelezett, eredeti állapotában meghagyott gőzkabin emlékeztet.
Bármerre kanyarodik is a beszélgetés, Bolek Zoltán folyton visszatér az idegenellenességhez. Hangsúlyozza, hogy náluk magyarok a vezetők, a közösség tagjaink többsége is magyar, az iszlám szervezetek közül egyedüliként magyarul tartják a pénteki szentbeszédeket. (Imádkozni nagyjából ötvenen-százan járnak hozzájuk, a teljes taglétszám – közlése szerint – több ezerre tehető.)
Pár hete Bolek azt nyilatkozta lapunknak, nem tart attól, hogy konfliktusok lehetnek a környéken élőkkel. Hiszen közössége „békeszerető hívekből áll, elutasít mindenfajta szélsőségességet és erőszakot”. Mégsem mutat meglepetést, amikor nagy vonalakban előadjuk, milyen véleményeket hallottunk az iszlám központról. Nem érti, miért éppen velük gyűlt meg a baja mindenkinek. „A Kádár-korszakban a politikai meggyőződésem miatt üldöztek, most pedig a vallásom miatt. Azon szoktam töprengeni, hogy el vagyok átkozva, vagy mi van?!” – fakad ki Bolek Zoltán.
Nem tett le arról, hogy összebarátkozik a szomszédokkal. A központ megnyitása előtt bográcsozást tartanak az udvaron, reméli, sok környékbeli elfogadja a meghívást. A szürkemarhát már megrendelte.
