Tamás Pál a lap február 17-i számában írást közöl „Az ellenzéki kampányról”. Az MSZP mélyrepülését taglalva szinte behunyt szemmel siklik át azon a tényen, hogy jó pár évvel ezelőtt az MSZP-t kb. egymillió ember hagyta el, párttagok és szimpatizánsok vegyesen. Az okot azóta sem firtatta senki, pedig szerintem igen egyszerű: ezek az emberek baloldaliak voltak, és nem fért össze gondolkozásukkal a párt permanens eltolódása a rossz értelemben vett liberalizmus felé. Az MSZP igyekszik őket megszólítani, de ez csak a „hezitálók”, a „bizonytalanok” jelzőig terjed. A rájuk szavazást egy jelszóval próbálják elérni, az pedig a jelenlegi kormány (Orbán) leváltásának igényében testesül meg. Pedig Orbán és tettestársai leváltása csak következmény, egy teljesen új és a nép akaratával egyező politika kikiáltásával.
Az írásban Tamás Pál ”szuper radikálisoknak” (akik azért elég kevesen vannak!) nevezi őket, pedig mi sem esik távolabb tőlük. De még csak a fáradságot sem veszi senki annak felmérésére, hogy a „nemszavazók” hatalmas táborából (a szavazásra jogosultak csaknem fele) mennyi a baloldali. A MSZP-t otthagyók számából ítélve én úgy vélem, a zöme. Ezeknek a szavazóknak nincs lehetőségük a megszólalásra, véleményük kimondására, mert a nyilvánosság elől szinte hermetikusan elzárják őket a kormányon lévő és az "ellenzéki" pártok, miközben a szinte mérhetetlenségig kicsi pártok rendre megjelenési lehetőséghez jutnak. Tamás Pál is az ellenzék szavazóbázisát (itt is azt írja, hogy baloldal, pedig – mint az előzőekben írtam – ez súlyos tévedés) egyfajta „polgári ellenzékből” javasolja gyarapítani, pedig ez a választók nagy része számára nehezen vagy egyáltalán nem érthető. Kósáné Kovács Magda egy korábbi mondásának fordítottjával szeretnék üzenni: nem elég baloldalinak látszani, annak is kell lenni!
