Este nyolc óra körül érkeztünk meg a tuniszi reptérre, kellemes, tavaszias idő fogadott bennünket - január utolsó hetében. Sokan már csak tehernek éreztük a vastag télikabátot. Egy pillanat alatt el is felejtettük, hogy honfitársaink Budapesten minden bizonnyal épp a járdákon korcsolyáztak munkából hazafelé menet. Ám nemcsak az időjárás volt kellemes, hanem a fogadtatás is. Nagyjából egyórás út vezetett Tuniszból hammameti szálláshelyünkre, a négycsillagos, tengerparti Iberostar Averroes hotelbe.
Terülj, terülj, asztalkám
A welcome drink elfogyasztása után az étterembe vezettek minket a szálloda munkatársai, ahol fogadásunkra nemcsak a pincérek, a séfek is felsorakoztak a szálloda menedzsere mellett. Kitettek magukért: levesek, raguk, sült húsok, halak, mártások, sajtok, saláták, gyümölcsök, édességek minden mennyiségben, három hosszú svédasztalon szervírozva. Bár figyelmeztettek bennünket, nem biztos, hogy mindenkinek elsőre bejönnek a tunéziai ízek, senki nem maradt éhen. Aki nem merte azonnal kipróbálni a helyi receptek alapján készült ételeket, bőven válogathatott az európai ízlésvilág szerint készült fogásokból. A séfek nem felejtkeztek meg a vegetáriánus, illetve az ételallergiákkal küzdő vendégekről sem.
Egy fontos szabályt kellett betartanunk: azt eszünk, azt iszunk, amit csak akarunk, de csapvíz még véletlenül se kerüljön a szervezetünkbe. Még az is jobb, ha sörrel mosunk fogat. Tévhit, hogy Tunéziában fertőzött az ivóvíz, a turistákat egész egyszerűen azért intik óvatosságra, mert mint a legtöbb afrikai országban, a csapvíz vegyi összetétele itt is más, mint amihez Európában hozzászoktunk. Nem törvényszerű, hogy minden ide látogató rosszul reagál rá, de azért nem árt elegendő palackos vízzel felszerelkezni, ha nem szeretnénk idejekorán megszabadulni a jó étvággyal elfogyasztott finomságoktól.
Tisztelet és vendégszeretet
Már a vacsora alatt is érezni lehetett, hogy itt bizony minden a turisták körül forog. Másnap, a Kartago Tours katalógus-bemutatóján sem volt ez másképp: a konferenciateremben is feltűntek a svédasztalok gusztusos szendvicsekkel, süteményekkel gyümölcsökkel, amint poharainkból elfogyott a frissítő, töltötték is újra. A bemutató szünetében, miután a vendégek visszatértek asztalaikhoz, kisebb ajándékok várták őket.
Füri Mihályné, az utazásszervező cég ügyvezetője elmondta: az idei a remény éve, az iroda célja, hogy Tunézia a magyar utazók körében is visszakerüljön a legnépszerűbb úti célok közé.
Talán már kezd talpra állni, de az ország idegenforgalma érezhetően megsínylette a 2011-es "jázminos forradalmat" és a 2015-ös szúszai tengerparti mészárlást. 2013-ban még hatmillió turista látogatott Tunéziába, számuk azóta jelentősen megcsappant. A turizmus jelentős szerepet játszik az ország gazdaságában (közvetlenül a GDP 7 százalékát teszi ki), s alig akad olyan család, amelyben ne lenne valaki, aki a turizmusból él.
A biztonságra fokozottan ügyelnek, s különösen nagy hangsúlyt fektetnek a külföldiek védelmére. Amikor a katalógus-bemutató után elindultunk Sidi Bou Saidba, a buszunk rendőri kíséretet is kapott. Ám mint megtudtunk, ez nem csupán a biztonságunk érdekében történt: ez a helyi hatóságok tiszteletadásának jele is. A kereszteződéseknél, körforgalmaknál, de ha véletlenül kisebb dugóba keveredtünk, ott is elsőbbséget élveztünk. Ez nem csak azért történt, mert a rendőrök tudták, a buszokon turisztikai szakemberek és újságírók utaznak; a figyelem és a tisztelet minden turistának kijár.
Alku nélkül nincs bazár
Sidi Bou Said bazárjában azonnal kiszúrták, hogy magyarok vagyunk. Mit sem sejtve sétálgatunk az utcán, amikor az egyik árus hirtelen ránk kiált: "Szervusz vizibusz!", a szemüvegeseket pedig úgy köszöntötték: "Doktor Bubó!". A hölgyeknek néha odaszóltak: "Szeretlek, Judit!" és hasonlók.
Az árak általában nem magasak, de alkudni így is kötelező: nem is értik, mi történik, ha valaki rögtön a kiírt árat akarja fizetni a portékáért (leszámítva persze az 1-2 dináros hűtőmágneseket). A bazározás nem egy rapid bevásárlókörút, hanem művészet, az eladónak is, a vásárlónak is. Rá kell szánni az időt. Ha valaki elég kitartóan alkudozik, akár negyedáron is elvihet egy valódi tevebőr táskát. Olcsón hozzá lehet jutni a dohánytermékekhez, ruhaneműkhöz, különleges fűszerekhez, édességekhez, ékszerekhez is.
Az egyik árus beszélt nekünk arról, ők is csak most kezdik feldolgozni a 2015-ös eseményeket. Az jelenti számukra a legnagyobb örömöt, ha külföldi látogatóval találkoznak. Egy másik férfi pedig már csak azért is kedvezményeket ajánlott fel árucikkeire, mert magyarok vagyunk. A helyiek is komolyan mindent megtesznek azért, hogy a látogatók a legotthonosabban, a legnagyobb biztonságban érezzék magukat. Nem találkoztunk olyan emberrel, aki nem állt meg az első szóra és igazított minket útba, ha véletlenül eltévedtünk. Volt, aki önkéntes idegenvezetőként el is kísért volna minket úti célunkhoz. Angolul, franciául szinte mindenki folyékonyan beszél.
A csendesebb Sidi Bou Said után Szúszában és Monasztirban már jobban pezsgett az élet. Mindkét város dúskál a látnivalókban, a tengerparti monasztiri erőd felejthetetlen élményt nyújt: évszázadokat repül vissza az ember a homoksárga falak között. Az Ezeregyéjszaka meséi azonban nem érnek itt véget, még délebbre utazva a bátrabbak tevegelhetnek a Szaharában, majd meglátogathatják Tataounie városát, amely a Star Wars-filmek készítőit is megihlette.
Finom ételek, italok, gyönyörű látnivalók, életre szóló élmények, fehér homokos tengerpart és határtalan vendégszeretet - ez várja ma a Tunéziába látogatókat, az ország gazdasági helyzete miatt továbbra is rendkívül olcsó, megfizethető áron. Akik nyitottak egy kis észak-afrikai kirándulásra, azoknak mindenképp ajánlott, nemcsak nyáron, télen is.