A Fidesz régebben megmentőként ünnepelte a Békemenetet a „Brüsszel ellen vívott szabadságharcban", újabban viszont mintha kevésbé tartana igényt a kormánypárti álcivilek vonulásos szolgálataira. Első alkalommal 2013 márciusban hátrált meg látványosan a Békemenet, amely eredetileg az ellen akart tiltakozni, hogy Victor Ponta román miniszterelnök részt vesz az MSZP évértékelő rendezvényén.
Fricz Tamás politológus az egyik társszervező provokáció veszélyére hivatkozott: állítása szerint a titkosszolgálatoktól figyelmeztetést kaptak, hogy szervezett csoportok akarják megzavarni a tüntetést. Ennél részletesebb információk nem kerültek nyilvánosságra. Annyi biztos, hogy a Jobbik – szintén a román kormányfő látogatása ellen tiltakozva – simán megtartotta demonstrációját. Atrocitás nem történt.
A netadó elleni tömegtüntetések idején, 2014 őszén a Békemenet Egyesület elnöke, Bencsik András újságíró jött elő azzal, hogy ellenlépésként „szükségesnek látszik" egy újabb Békemenet meghirdetése. Szándékáról a kormány beszélte le. Csizmadia László, a békemenetesekkel szimbiózisban működő Civil Összefogás Fórum (CÖF) vezetője emelni próbálta a tétet. Csizmadia 2015 őszén azon háborodott fel, ahogyan az Európai Bizottság a „migránsügyet" kezelni akarja. A CÖF-ös vezér úgy érzékelte, a jelzőtüzek már meggyulladtak, és nagyon közel az idő, amikor „európai Békemenetet" indítanak.
Ezúttal Bencsik András volt az, aki lehűtötte a kedélyeket. A „migránsügy" súlyos probléma ugyan – mondta később –, de a kvóta elleni (utóbb érvénytelenül zárult) népszavazáson mindenkinek módja lesz pró és kontra kifejteni a véleményét. Ehhez szerinte nem kell Békemenetet szervezni.
Bencsik ugyanakkor nem zárta ki, hogy egyszer majd ismét szükség lesz Békemenetre. A jobboldalon –fejtegette – kialakult az a képesség, hogy akár százezrek is készek utcára vonulni. Márpedig ez a képesség nem múlt el. Most nem jönnének el sokan, a tömegek akkor mozdulnak meg, ha úgy érzik, hogy valamit tenniük kell: „Nem lehet ugráltatni az embereket, ez nem sporttevékenység".
Úgy tűnt, az olimpia elleni aláírásgyűjtési kampány végre megfelelő apropó lehet. A békemenetes társaság felől válogatott szitkokkal illeték azokat, akik csatlakoztak a kezdeményezéshez. Bencsik például nemes egyszerűséggel hazaárulónak minősítette az aláírókat.
A Békemenet azonban ismét elmaradt. Csizmadia László a kormánypárti Magyar Időknek azt állította, a „fővárosiaknak csak töredéke ellenzi az olimpiai pályázatot", és tömegek kérik a CÖF-től, hogy menjenek megint utcára. Csizmadia azonban ellenállt a nyilván elsöprő erejű követelésnek. Bár a „belső árulás" miatt kinyilvánította óriási erkölcsi megvetését, úgy ítélte meg, a felhergelt tömegeket nem szabad utcára vinni.
