- Ajándék nap és ingyen robot

Mindig nagy figyelemmel kísértem Dávid Ferenc megszólalásait, és elismeréssel adózom azért az aktív kiállásáért is, mellyel hozzájárult ahhoz, hogy – a szavait idézve –„csúfos kudarcot vallott a hét végi kereskedelmi tilalom elrendelése” („Ajándék ez a nap”, Népszava, 2017. február 15.). Ugyanakkor az említett cikkében leírtakat – miszerint nagypéntek munkaszüneti nappá nyilvánítása a gazdaság számára hátrányos intézkedés lenne, ezzel az ország versenyképessége romlik, és csak a dolgozók közérzete javul – nem tudom érvként elfogadni annak ellenére, hogy az állításai önmagukban igazak. Miről is van szó? Azt írja, a jelenlegi 10 munkaszüneti nap megfelel az EU-s átlagnak, így nem lenne szükség ezt még egy nappal megtoldani. Megnéztem, 2010 és 2021 között átlagosan 7,67 hétköznap, 2,33 pedig szombat, illetve vasárnap. Igaz, 2013, illetve 2018 és 2019 a munkavállalók számára „szerencsés” évek: a 10 fizetett munkaszüneti nap valóban 10 nap pihenést biztosít, de például 2011-ben 5 (!) ilyen nap volt, 2 szombat és 3 vasárnap miatt a dolgozók egy teljes munkahétnyi „ingyen robotot” teljesítettek. Dávid Ferenc szerint „az új munkaszüneti nap bevezetésével kompenzáció nélküli többletbér-terhet pakolnak a munkáltatók vállára, aminek fedezetét értelemszerűen ki kell termelniük.” Az ő gondolatmenete szerint tehát évente átlagosan több mint két „munkaszüneti munkanapnyi” ingyenmunka terhet pakolnak a munkavállalók vállára, aminek a fedezetét a munkáltatók megspórolják. Az ő logikája szerint az ország versenyképessége attól is javul vagy romlik, hogy ez előző évhez képest nő vagy csökken a hétvégére eső ünnepek száma. Így ha 2017-ben bevezetik a nagypénteki szünnapot, már háromnapnyi veszteség keletkezik, mert idén csak két vasárnapot „buknak” a dolgozók, tavaly meg négy hétvégi „munkaszüneti” nap volt. És ami még fájóbb a munkaadóknak, ez – hétköznap lévén – valóban „nettó” plusz egy napot jelentene. Én egyet is értenék Dávid Ferenccel, hogy elegendő lenne a 10 fizetett munkaszüneti nap, ha az tényleg évenként 10 szabadnapot jelentene. (Mint ahogy, ha hosszabb szabadságra megy a dolgozó, a hétvégére eső napokat sem kell az éves keretéből levonni.) Véleményem szerint az lenne a korrekt megoldás, ha a naptártól függetlenül járna a 10 nap, vagy úgy, hogy a hétvégére eső ünnepeket megtoldanák egy szabadnappal, vagy a „kieső” napok számával növelnék az adott esztendőben járó szabadság keretét, esetleg a hosszú hétvégék érdekében csereberélt munkanapokat nem kellene ledolgozni szombatonként. Így akkor teljesen kiszámítható, és igazságos lenne az éves munkaidő mennyiségünk. És még valami: a négyévenkénti szökőnap sem „ajándék” – legfeljebb a munkáltatóknak –, hanem ingyen robot a dolgozók számára.