Lázár János megdöbbent, hogy a multik eltérő minőségű élelmiszereket adnak el Ausztriában és Magyarországon, „hogy az osztráknak jobb jár, mint a magyarnak”. Az elmúlt időszak legnagyobb botránya előtt állunk, mondta fenyegető homlokkal, s ez „komoly kereskedelempolitikai és fogyasztóvédelmi kérdéseket vet fel”. Valóban súlyos ügy, nemzeti konzultációt érdemel, hogy odaát több pakurából csinálják-e a málnaszörpöt vagy kevesebb szárított lópata van-e a nápolyiban. E-adalékokkal ízesített világunkban hogy mi mekkora botrány, azt az üléspont határozza meg.
Én ott ülök, ahonnan az látszik, hogy sorra osztják meg a határon szolgálók a kukacos és/vagy undorító ellátmányuk fotóit. Ahol fertőzött rizstől, meg tavaszi felvágottól 126 rendőr kapott ételmérgezést. Sőt az egyik kincstári beszállító illegálisan működött, ezért bezáratták.
Nem is az a fő kérdés, hogy a romlott kaját CBA-közeli cégtől vették-e vagy sem. Mióta világ a világ – történelemből, szépirodalomból, sokan tapasztalatból is tudjuk -, a hadtáp-szolgálat arról ismerszik meg, hogy ott bizony lopnak. Bélszín árában számolják a selejt húspépet, de még azt sem biztosan kapja meg a papírbakancsos katona. (Aki még jól is járhat, mert bár éhes marad, de egészséges.)
Az olimpiai blamázsban vergődő hatalom zajosan rágódik ezen az új multimócsingon, aminek valós jelentősége a nullához közelít.
Viszont jó hír a megalázott, megmérgezett egyenruhásoknak is, hogy kormányunk végre 27-ről 5 százalékra mérsékelné legfontosabb népélelmezési cikkünk áfáját. A vadhúsét.
