„Mi egyre abszurdabb és abszurdabb országban élünk. Ijesztő és abszurd országban. Nem tudom, hogyan sikerül, de a Filmalap egyfajta szigetet teremt az alkotóknak. Viszonylagos szabadságban és nyugalomban dolgozhatunk, kapunk támogatást, nemzetközi szinten is elismert nagyszerű alkotók nőnek fel és képesek dolgozni. Magam hosszú ideig nem tudtam filmet forgatni, és ez fájdalmas volt. A hosszú idő alatt erős nemzedék nőtt fel. Tisztelem őket, nagyon eredeti dolgokat csinálnak. Örülök a filmjeiknek.” - válaszolta a magyar film helyzetére kíváncsi kérdésre Enyedi Ildikó, aki szombaton este a Berlinale díjkiosztó gáláján vette át a fesztivál legjobb filmjének járó Arany Medvét a legendás holland rendezőtől, Paul Verhoeven zsűrielnöktől.
„A teamnek, amellyel a filmet forgattuk, szíve volt hozzá, én bíztam a nagyszerű stábban és színészekben, ők bíztak bennem. Mindannyian a szívüket és a testüket adták hozzá” – mondta köszönetképpen Enyedi Ildikó. Nagy élmény volt, említette meg, hogy a berlini vetítésen először látta nézőkkel együtt a Testről és lélekről című filmet, jó volt hallani és érezni a közönség reagálását a nézőtéren. „Ezt nem felejtem el!” Már az éjszakába nyúló sajtókonferencián egy kérdésre fogalmazta meg a nézői fogadtatást: Berlinben úgy érezte, hatalmas, meleg szeretet-hullám veszi körül.
Enyedi Ildikó 18 év után tért vissza a játékfilmes rendezéshez, Berlinben pedig a film nemzetközi porondjára. A visszatérés kirobbanó sikert hozott. Különös és megindító szerelem filmje a Testről és lélekről, rendkívüli kritikai és nézői visszhangot keltett és valósággal tarolt a díjkiosztókon. Az Arany Medve előtt Enyedi átvette a nemzetközi újságírók nagy tekintélyű FIPRESCI-díját, az ökumenikus zsűri és a Berliner Morgenpost olvasóinak elismerését. Megbabonázta a nézőit, a sajtókonferencián egy újságíró elmondta: minden egyes versenydarab után azzal az örömteli meggyőződéssel jött ki a vetítésről, hogy egyiknek sem sikerült felülmúlnia a Testről és lélekről teljesítményét.
A legnagyobb elismerés azzal járt, hogy Enyedi Ildikó és két producere, Mécs Mónika és Muhi András az összes többi díjazott után, már éjjel tíz óra felé lépett a nemzetközi sajtókonferencia pulpitusára. A késői órán is gyönyörűen csillogott az Arany Medve szobrocska Enyedi kezében: több mint negyven éve, 1975 óta ilyen magyar örömre nem adódott alkalom Berlinben. Akkor Mészáros Márta kapta meg a trófeát az Örökbefogadás című filmért, és ismét egy női rendezőnek kellett színre lépnie ahhoz, hogy érzékeny és mégis kemény szerelmi történetével kivívja a győzelmet. Az adrenalin csodásan működött, az elképzelhetően fárasztó nap végén Enyedi Ildikó remekül győzte a kérdéseket. Az inspirációról, a vágóhídi helyszín szerepéről, a kiemelkedő operatőri munkáról, a szarvasokról és az erdő-szimbólum jelentéséről sorkakoztak a kérdések, s arról, milyen kár, hogy Borbély Alexandra nem kapott színésznői Ezüst Medvét, noha megérdemelte volna. Enyedi elegánsan vette ki az élét azoknak az újságírói véleményeknek, amelyek a többi versenydarab kárára emelték ki filmje erényeit.
A képen Mécs Mónika, a film producere, Dieter Kosslick, a fesztivál szervezője, Kim Min-hee színésző, Enyedi Ildikó rendező és Paul Verhoeven, a zsűri elnöke FOTÓ:Andreas Rentz/Getty Images
„Mindennapi tapasztalatom, hogy sokkal kevesebbet vagyunk képesek kifejezni abból, ami bennünk legbelül van”, hangoztatta. Az inspiráció? „Csináljunk egy filmet a zártságról, a visszahúzódásról és a kincsről, amit a zártság elrejt. Helyezzük a két zárkózott embert olyan szokatlan helyzetbe, amely megváltoztatja őket. Lássuk, hogyan reagálnak.” Hősei közös álma, amelyben mindketten ugyanazt álmodják, tehát hogy szarvasokként együtt vannak az erdőben, az természetesen nem valóságos tapasztalat, nevette el magát Enyedi a kérdésen, de az fontos törekvésük volt, hogy ne magyarázkodjanak, mégis hogyan történhet meg ez. „Újra és újra megtörténik, mert ki akartuk billenteni őket a kényelmes helyzetükből, amelyben limitált, unalmas, de védett életet élnek. Vállalnod kell a rizikót, hogy igazi életet élj, ezt gondoltam.”
Enyedi Ildikó nem szereti azokat az operatőröket, akiknek stílusuk van. Filmje operatőre, Herbai Máté, „nagyszerű fickó”, jelentette ki, nagyon sokat tud a fényről, a lencsékről meg hasonlókról, de nem ez a lényeg, hanem hogy a legmélyéig érti, miről szól a film. Ezt meg is tudja mutatni minden egyes felvételében, akár szemébe néz a filmhősnek, akár a tárgyi világot fényképezi. „Nem akartunk saját stílust, ami saját magáért dolgozik.” Enyedi részletesen mesélt az együttműködésükről, a tükröződések filmbeli szerepéről, s arról, hogy minden felületnek, minden érintésnek jelentése van. Nem stílust akart a látvánnyal, hanem a lélek mélyéig, a jelenetek szívéig látni. Egy kérdező Borbély Alexandrának adta képletesen a legjobb női alakítás díját, Enyedi azt mondta, reméli, a film láttán a színházi rendezők, akik a fiatal színésznővel dolgoznak, felfedezik, milyen elképesztően széles skálán képes játszani. „A személyiségétől homlokegyenest ellentétes személyiséget tudott felépíteni a szerepében.”
A vágóhíddal, mint helyszínnel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy „találni akartam egy munkahelyet, amely modellje a jelen társadalomnak. Nem lerobbant kelet-európai kóceráj, tiszta, modern, automatizált, de az már senkit nem érdekel, mi történik az emberekkel a falai között. A Földön sok helyen szenvednek emberek a jól szervezett, de embertelen környezetben. Egy ilyen munkahely kiindulópont ahhoz, hogy elmondjuk, miért ilyen magába zárt a két főhős. Nem azért, mert introvertáltak, hanem okuk van rá. A környezet alig ad lehetőséget a teljes életre.”
Az Arany Medve-díjas Testről és lélekről először a Magyar Filmhét nyitófilmjeként kerül hazai nézők elé, országos bemutatójára március 2-án kerül sor. Török Ferenc 1945 című filmje 50 film közül nyerte el a harmadik helyet a Panoráma nézőinek szavazatai alapján. A feszült drámai történetet a Titanic fesztivál mutatja be áprilisban.
