Bár a két éve - február 12-én - aláírt minszki tűzszüneti megállapodás szerint egy hónapon belül ki kellett volna vonni a nehézfegyvereket a kelet-ukrajnai konfliktusövezetből, sőt, már a 2014 szeptemberi első minszki egyezmény is ezt írta elő, s a konfliktus békés rendezése céljából létrejött kontaktcsoportban is többször született már az elmúlt években megállapodás, a nehézfegyverek még mindig jelen vannak a kelet-ukrajnai harcok övezetében. Most a szembenállók azt vállalták, hogy alig több mint egy hónap alatt két szakaszban a frontvonal mindkét oldalon 15 km-es távolságra, visszavonják a nehézfegyverzetet.
Több bejelentés is volt 2015 februárja óta, miszerint elkezdődött, folyik illetve megtörtént a visszavonás, ám az idén januárban részben kiújult harcokban mindkét oldalon újra előkerült a nehézfegyverzet is. Mindeddig tulajdonképpen szinte semmi nem valósult meg a minszki vállalásokból, a politikai rendezés tapodtat sem mozdult előre, csupán a harcok intenzitása csökkent. Néhány részleges fogolycsere is történt és ideig-óráig úgy tűnt, hogy nemcsak a 100 mm-nél nagyobb kaliberű fegyvereket vonták ki, hanem megkezdődött az annál kisebb tüzérségi eszközök eltávolítása is a frontvonalból.
Az ukrajnai konfliktus eddig több mint 10 ezer halálos áldozatot követelt, több százezren kényszerültek elhagyni lakóhelyüket, Donbász lakossága humanitárius katasztrófa szélére került, az ukrán gazdaság pedig összeomlás közeli helyzetbe, többek között a harcoknak és a régióból származó szén hiányának köszönhetően. Az ukrán kormány szükségállapotot vezetett be a villamosenergia-piacon a szénhiány okozta gondok enyhítése érdekében. A keleti fronton szolgált ukrán veteránok január vége óta blokád alatt tartják a térségben a vasútvonalakat, az ukrán hőerőművekbe nem tudnak eljutni a donbászi antracitszállítmányok.