- Olyan nehéz Kálmán Olgát pótolni, hogy mindjárt két ember kell hozzá?
MA: - Az tény, hogy Olgának hihetetlen munkabírása volt. Ugyanakkor az ilyen típusú műsorokat sokfelé többen vezetik felváltva. Én az angol televíziózást ismerem jobban. Ott dolgoztam is egy hasonló műsor szerkesztőségében, ahol ugyanaz volt a felállás, mint most nálunk. Szerintem akkor lehet maximálisan teljesíteni, s alaposan felkészülni, ha az embernek van ideje regenerálódni, olvasni, mással foglalkozni, feltöltődni. Minden este ott ülni ebben a stúdióban nekem biztosan sok lenne.
RE: - Bár a címe változatlanul Egyenes beszéd, ez már nem ugyanaz a műsor, mint amit Olga készített. Rövidebb a műsoridő, így eggyel kevesebb, általában négy vendéget hívunk, pontosan azért, hogy a fontos beszélgetések ne legyenek látványosan rövidebbek. Nekem nem új terep az Egyenes beszéd, hiszen gyakran helyettesítettem Olgát, s éppen azért szeretem ezt a műsort, mert itt sokkal több idő jut a beszélgetésekre, mint bármilyen más műsorban. Ez nem a Reggeli Start, amikor pörögni kell, itt lehetőség van rá, hogy mindent beszéljünk végig. Persze nem minden téma ér tíz-tizenkét percet. Semmi nincs kőbe vésve, mindenről annyit kell beszélni, amennyit megér.
- És nem hiányzik a reggeli műsor, már azon kívül, hogy az esti műsorban is azt mondja, jó reggelt?
RE: - Igen, valóban előfordult, hiszen az emberben rögződnek mondatok. De komolyra fordítva a szót, a Start egy nagyon jó kitalált műsor, szerintem a legjobb reggeli struktúra, ami ma látható a televíziókban. Függetlenül attól, hogy nem versenyezhet a bulvárral, ahol sztárokat hívnak be, ide meg politikusokat. Ebből a szempontból hiányzik, mert amikor már sikerült felébredni és betámolyogni valahogy a tévébe, hajnalban, akkor már nagyon jó volt csinálni. Hiányzik például a kultúra, ami a szívem csücske, és amit majd szeretnék becsempészni az Egyenes beszédbe. Már persze azokat a témákat, amelyek messzebb mutatnak egy premiernél, vagy annál, hogy kinek milyen filmje jelenik meg a mozikban.
MA: - Én is bízom benne, hogy egyre gyakrabban foglalkozhatunk kultúrával. Nyilván jól kell kiválasztani, hogy tényleg érdekes, ismert emberek nyilatkozzanak fontos, izgalmas témákról, mert a főműsoridő kevesebb kísérletezést enged, mint a reggeli sáv, de a kultúra, a művészeti élet abszolút beleférne még a műfajba.
- Az is különbség a korábbi műsorhoz képest, hogy Egon továbbra is Olga helyén ül, Antónia pedig a másik oldalon. Így lehet önöket megkülönböztetni, vagy más oka van ennek?
MA: - Egyszerűen azért ültem át a másik oldalra, mert világ életemben minden stúdióban azon az oldalon ültem és azt szoktam meg. Úgy tudom egyébként, az Egyenes Beszéd stúdiója is így volt eredetileg kitalálva, Olga ült át a másik oldalra, személyes okokból, Egon pedig még korábban megörökölte tőle és megszokta. Én kipróbáltam mind a két oldalt, nekem furcsa volt és esztétikai szempontból is szerettem volna maradni a megszokott helyemen, hiszen a hajam is úgy van elválasztva.
RE: - Én nagyon erősen jobbkezes vagyok. Amikor a másik oldalon ültem, az ipad-től a vízig minden a balkezemre esett és nagyon aggódtam, hogy egy rossz mozdulattal mindent leverek. És még egy lényeges ok, amiért maradtam a megszokott helyen. A vendégek ugyanis ilyenkor velem szemben jönnek be. A másik oldalon ülve előfordult, hogy a beszélgetés közben a riportalany elkezdett elnézni a fejem mellett, mert észrevette, hogy valaki bejött a stúdióba. Ez engem zavart. Ezért mostantól kezdve Antónia itt, Egon ott. Szerintem ez tök helyes.
- Önök szerint lényegesen változott a műsor az új műsorvezetőkkel?
MA: - Alapvetően nem, hiszen maga a formátum nem egyedi, ez a hírtelevíziózásnak talán az egyik leghagyományosabb, bevált műsortípusa. Minden este megbeszéljük az aktuális eseményeket a főszereplőkkel, meg szakértőkkel. Eddig is ezt a mintát követtük, ezután is így lesz. Nem változik lényegesen a vendégkör sem. Az alapokat, amit a nézők megszoktak és szeretnek, nem változtatjuk meg, ugyanazt szeretnénk csinálni, csak esetleg egy kicsit jobban, egy picit a saját egyéniségünkre szabva. De szerintem ez csak annyiban tűnik fel a nézőknek, hogy más emberek más személyiségével találkoznak.
- Korábban Kálmán Olga volt az Egyenes beszéd főszerkesztője is, tehát nyilván jelentős szerepe volt abban, kit hívnak be. Most ki határozza meg a vendégeket és a beszélgetések témáját?
MA: - Rajtunk kívül ugyanaz a csapat maradt, amely eddig is csinálta a műsort. Egon volt sokáig Olga helyettese, én csak beugró voltam korábban, de ismertük a szerkesztőség működését. Korábban is mindig meghatározó volt a műsorvezető abban, hogy ki jöjjön, mi legyen, hogyan álljon össze a műsor, most sincs másképpen, mindenről egyeztetünk. A profi, rutinos szerkesztők nélkül viszont nem menne, nekik is óriási szerepük volt és marad is. Két műsorvezető esetében viszont nem lenne szerencsés, ha egyikünk főszerkesztőbb lenne a másiknál, ezért kézenfekvő volt a megoldás.
RE: - Eddig sem Olgának kellett mindent kitalálni és megszervezni, hiszen a keze alá dolgoztak. Ez most sincs másképp. Ezen túlmenően van egy főszerkesztőnk, a televízió hírigazgató helyettese, Hazafi Zsolt. Hozzá tartozik a műsor, de valamennyire változatlanul a miénk az egész, hiszen a mi arcunk van a plakáton és a mi gondolkodásmódunk a műsorban.
- Antóniának volt egy saját műsora. Az hova lett?
MA: - Két saját műsorom is volt, ha úgy vesszük. Egon már említette a Reggeli Startot, amit váltásban vezettünk, az megmaradt, csak mi átkerültünk estére és oda új műsorvezetők érkeztek. A Szabad szemmel című műsor pedig péntek esténként éppen az Egyenes beszéd sávjában volt.
- Korábban pedig vasárnap este.
MA: - Csak aztán a csatorna úgy döntött, hogy jobb lenne péntekenként. Most pedig lényegében tovább él ez a műsor az Egyenes beszédben. Azt a néhány dolgot, amit a Szabad szemmel ismertetőjelének éreztem, szeretném az Egyenes beszédben is egyre többet viszontlátni. Tehát több vitát, több kerekasztal beszélgetést. Ehhez persze az is kell, hogy a politikusok hajlandók legyenek leülni egymással beszélgetni. A Szabad Szemmelben azért ez egyszer egy héten sikerült. Azért dolgozom, hogy az Egyenes beszédben is legyen ilyen.
- Már említette a BBC-t, a BBC-s gyökereket, a reggeli műsort is. Dolgozott a köztévében, tehát nagyon sokfélét csinált eddig is. Most a helyén van?
MA: - A Magyar Televízió Este című műsora, amit sokáig vezettem, a műfaját tekintve, ugyanilyen volt. Azzal a különbséggel, hogy ott forgatott anyagok is voltak a stúdióban készülő élő interjúk, beszélgetések között. Hasonló volt a Szabad Szemmel is heti egyszer. Ilyen értelemben tehát a helyemen vagyok, hiszen azt csinálom, amit korábban, abban az esti műsorsávban, amiben korábban.
- És azt csinálja, amit szeret?
MA: - Nem csinálnám, ha nem szeretném.
- Egon is sok mindent csinált, hiszen a Népsportnál kezdett, aztán hangja volt az egykori Danubius Rádiónak, más rádióknak, dolgozott az MTV-ben, a Sport TV-nél. Ön a helyén van?
RE: - Szerintem igen. Nagyon jól érzem magam itt az ATV-nél. Különösen azért, mert mindig többfélét csinálhattam. Persze a sporttévéből hiányzik a helyszíni közvetítés varázsa. Ott lenni magyar sikernél, közvetíteni magyar válogatott meccset, egy kosárlabda Európa Bajnokságot, az nagyon felemelő érzés. Ha az ember egyszer ezt megkóstolta, akkor nehéz tőle szabadulni. A rádiózás örök szerelem, de voltaképpen tanácsadóként most is részt veszek egy rádió életében, s a mikrofon nem hiányzik, mert abból van elég itt az ATV-ben is. De készíthettem itt portré műsort, a Húzóst, amiből négy könyv jelent meg eddig, erre kifejezetten büszke vagyok. Van egy vitaműsorom, a Csatt, aminek a legnagyobb dicsérete, hogy hasonlót már az összes tévében csinálnak, de még mindig a miénk a legnézettebb. Szívesen készítettem a Tetthely című bűnügyi magazint, ami szintén jó műsor volt, sajnálom, hogy most éppen szünetel.
- Az ATV-t mostanában gyakran éri az a vád, hogy közeledett a kormányhoz. Ezt önök érzékelik?
MA: - Nekem soha senki nem mondta azt, hogy nem kérdezhetek meg valamit kormánypárti képviselőktől. Nem kaptam letolást, ha olyat kérdeztem, ami nem tetszett nekik. Legfeljebb visszajutott a fülembe, hogy volt egy kis méltatlankodás. Olyan utasításokat sem kapok, hogy alákérdezzek bárkinek. Maximum arra figyelmeztetnek, hogy vigyázzak, pontosan tartsam az időkeretet. A tartalomba senki nem szól bele úgy, ami elfogadhatatlan lenne. Természetesen megbeszéljük egymással a szerkesztőségen belül a legfontosabb témákat, kérdéseket, de ez soha nem illetéktelen politikai beavatkozás. Sőt, mindannyian azon dolgozunk, hogy az érintetteknek feltegyük a lehető legrelevánsabb, adott esetben a legkellemetlenebb kérdéseket.
RE: - Rendszeresen megkapjuk kollégáktól és a nézőktől is kérdésként, hogy mekkora a nyomás rajtunk, műsorvezetőkön, műsorkészítőkön, szerkesztőkön és én mindenkinek ugyanazt tudom erre mondani: semekkora. Nincs velünk szemben semmiféle politikai típusú elvárás. Lényeges változás volt néhány éve, hogy a Jobbik politikusai megjelentek az ATV-ben mint interjúalanyok. Amikor én 2010-ben idekerültem az ATV-hez, rögtön azt kérdeztem, miért nem beszélgetünk velük? Egy parlamenti pártról van szó, s mi gondolhatunk róla sok mindent, de az tény, hogy a társadalom egy része számára fontos. Nekünk pedig nem az a dolgunk, hogy a társadalom egy részét kizárjuk, hanem az, hogy megmutassuk nekik a valóságot a mi olvasatunkban. Ehhez hozzátartozik a Jobbik és az összes probléma, amit e párt jelenléte felvet. Mondok egy konkrét példát. Dúró Dórával vitatkoztam adásban a szegregációról egy bírósági döntés kapcsán. Én ugyanis botrányosnak tartottam az ötletüket, hogy az elmaradott térségek elmaradott családjaiban növekvő gyermekeket erőszakkal beköltöztetjük egy kollégiumba azzal, hogy majd mi felneveljük. Mára eljutottunk oda, hogy egy kiszivárgott anyag szerint az EMMI egyik államtitkárságán pont egy ilyen javaslat készült. Tehát most a kormány veti fel ugyanazt, amit pár éve a Jobbik. Vagyis ha ennek a pártnak a képviselői nem jöhetnének be a stúdióba, nem hallgathatnánk meg az érveiket, a téma csak akkor válna publikussá, amikor azt már végül maga a kormány javasolja.
Ettől kezdve már vitatkozhatnánk róla. Azt gondolom, a problémákról beszélni kell, az újságíróknak, demokrata módon gondolkodó embereknek meg kell mutatniuk, kinek mik az érvei a véleménye megalapozásához. Ilyen típusú vitáink voltak itt házon belül is az elmúlt években. Aztán jött egy 2014-es bírósági döntés, amely kötelezte az ATV-t arra, hogy a választási kampányban a Jobbiknak ugyanolyan teret adjon minden lehetséges módon, mint bármely más pártnak. Ez átszakította azt a falat. Én azt szoktam mondani - talán nem túl empatikusan -, hogy nem egy televízió dolga megnyerni a választásokat. Bár elvárnák tőlünk, nem egy televízió dolga ellenzéknek lenni az ellenzék helyett.
- Ez pont így van az újságok esetében is.
RE: - A kormányzati hirdetésekkel ugyanez a helyzet. Én sokat dolgoztam kereskedelmi médiában. Elképzelni nem tudom, ha egy legitim módon működő szervezet, legyen az kormány, vagy magáncég, hirdetni akar egy kereskedelmi médiában, akkor ezt visszautasítsák. Miért ne hirdethetne? Mert nem szeretem a szagát, ízét, színét, formáját vagy akár a politikáját? Ha nem törvénytelen vagy törvénysértő, milyen alapon utasítanám vissza?
- Csak a másik oldalról az a gond, hogy a kormányzat megválogatja, kinek adja a hirdetéseit.
RE: - Speciel ezeket a hirdetéseket olyan nagyon nem válogatja. Azt, hogy az ország mennyire fényes csillagként hasít Európa egén, azért nem csak nálunk lehet hallani és olvasni.
- Ám a hirdetéseken kívül is jelentősen és elég gyakran változott az ATV műsora az utóbbi időben. A kérdés, hogy az Egyenes beszéd biztos pont marad-e?
RE: - Azt fontos leszögezni, hogy nem mi vagyunk hivatottak nyilatkozni az ATV nevében. Továbbá a műsorstruktúra változásait sem mi döntjük el, még csak nem is feltétlenül kérdezik meg róla a véleményünket. Szerintem azonban az Egyenes beszéd azért is marad, mert minden adat azt mutatja, hogy a nézők ugyanúgy kedvelik, mint korábban. Ez a műsor fontos brendje a televíziónak. Nem személyhez kötődik, hanem az ATV-hez. Ráadásul azt gondolom, a magyar közéletnek, politikai életnek is fontos tartópillére lett az elmúlt években. Nyilván nagy része volt ebben Olga munkájának, de bízom benne, hogy ez nem változik akkor sem, ha minket látnak Antóniával. Mi is hozzá tudjuk tenni a magunkét, még ha másképp is közelítünk sok témához, mint Olga. Ő mindig erősen a célra tartott - remekül is csinálta -, engem meg nem feltétlenül érdekel, hogy mindenáron leterítsem a nyilatkozót. De talán jó is, hogy mások vagyunk.
