Márpedig a narcisztikus erőszak rendszerével (ner) szemben akár a legcsekélyebb kritikát is megfogalmazó civilek, színházak, képzőművészek, értelmiségiek ilyen hamis zenét játszó muzsikusok. Ezért gyűlöli olyan engesztelhetetlenül az efféléket a rezsim egyszemélyi vezetője, és ezért uszít minden és mindenki ellen, aki nem az ő nótáját fújja.
Furcsa hát, hogy sok magát demokratikus ellenzékinek valló politikus, civil, művész, értelmiségi azért támadja a kegyurat, hogy csak a saját házi álciviljeinek, színházi embereinek és az akadémia szó eredeti jelentését és rendeltetését megcsúfoló úgynevezett Magyar Művészeti Akadémia udvari művészeinek folyósíttat magyar zsebhez képest kimagasló járandóságokat. A kép persze árnyaltabb ennél, mert a Makovecz Imre által éppenséggel civil szervezetként megalapított, mára az Alkotmányt felváltó "Tákolmányba" is beemelt szervezetbe nemcsak középszerű és tehetségtelen figurák tömörültek, hanem nagyon is tehetséges embereket is rávitt a szükség, hogy a biztos megélhetés reményében megalázkodjanak az "akadémia" fura urai előtt. A lényegen azonban ez sem változtat.
Tudom, a partvonalról - hogy a zenei képes beszédből átlendüljünk a kegyúr kedvenc terepére, a sportra - könnyű bekiabálni, okoskodni, mégis megkockáztatom: szerintem semmilyen hatalomtól, de különösen ettől a velejéig romlott, korrupt és műveletlen, a független gondolatot és a kultúrát gyűlölő hatalomtól, egyetlen forintot sem lenne szabad elfogadni. Sőt, ha ártó hátsó szándékkal megkörnyékezi a valódi, rendszerkritikus civileket, művészeket, véleményformálókat, a leghatározottabban és nyilvánosan vissza kell utasítani. Egyébként ez nem is példa nélküli.
Ismerem az ellenérveket, hogy ez a társadalom sem tudati, sem anyagi állapotát tekintve nem képes eltartani civil szervezeteket, színházakat, művészeket. Csakhogy ez így nem teljesen igaz. Léteznek állami, vagyis adófizetői pénzek nélkül sikeresen működő színházak, a nyomorgókat, hajléktalanokat segítő civil szervezetek, mozgalmak.
Lehetne a nyugat-európai országokhoz hasonlóan tiszta lapokkal játszó pályázati rendszerben állami támogatást is adni, ahogy az "álakadémia" alá gyűrt Nemzeti Kulturális Alap (NKA), minden hibájával együtt is, korábban elfogadhatóan tette a dolgát. Persze ennek már vége.
De merjünk nagyot álmodni!
