Krizsó hosszú ideig egyik arca volt az MTV Az este című politikai műsorának, hiteles volt, s megalkuvás nélkül kérdezett. Aztán már nem volt szükség rá, így átnyergelt egy egészen más műfajra: a színpadi, közönség előtti - látszólag könnyed - beszélgetésekre. Azurák nagy utat járt be azóta, hogy a Magyar Rádió egykor még hallgatható Krónikájának riportereként pallérozódott, egészen addig, amíg a TV2 hírigazgatója és a Tények egyik arca lett. Aztán már ő sem kellett. Egy évig bizonytalanság lengte körül, lesz-e egyáltalán műsora, végül lett. Az első két-két adásból pedig kiderült, hogy ez a két tévés személyiség semmit sem adott fel magából, a tehetségük és a szakmai tudásuk az évek alatt nem kopott meg, s még mindig tudnak jó műsorokat csinálni.
Most tekintsünk el a szerencsétlen címektől (az egyik a kérdező nevét - KrizShow - használja nyelvtörőnek, a másik - Azurák 1/1 - csak egyszerűen értelmetlen), mert a tartalom a lényeg. Az pedig - egyelőre - hiánypótló és kiváló. Krizsó könnyedén cseveg - előbb Alföldi Róberttel, aztán Sebestyén Balázzsal -, de nagyon felkészülten és így valóban megismerhetjük az embert. A közben feltűnő show-elemeken még érdemes finomítani, de a portré, amelyet kapunk, érdekes és szinte tökéletes.
Azurák több témát is feldolgoz egy-egy adásban, sokoldalúan és mélyre hatolóan. A stúdióba hívott vendégeket igyekszik úgy kiválasztani, hogy új információkkal szolgáljanak. Amikor pedig az Oscar díjra jelölt magyar kisjátékfilm két gyerekszereplőjével beszélgetett, kiderült, mennyire empatikus és jó riporter. Mindkét nagy visszatérő magasan kezdett, nem lesz könnyű a szintet tartani. De a személyiségük garancia rá, hogy érdemes nézni őket.