Tavaly jelent meg e lapban egy írásom, amelyben Sándor Máriát biztattam, hogy ne adja fel küzdelmét, vele vagyunk. Akkor még nem adta fel, folytatta. Most már képtelen erre, sőt, maga ellen is fordult. Persze most sokan sajnálkoznak, a sunyi mosolyokat nem látjuk, pedig vannak. A szememben ő az egész országot jelképezi. Úgy érzem, nem csak ő, az egész ország feladta. Abban az öt perces csendben, amit Máriának köszönhetünk, még hallottam a csend hangjait: Simon és Garfunkel zenélt nekünk. Most már én sem hallom. Ez a rendszer felőrölt bennünket, aki nem bírta, lelépett, a mocsok itt maradt. Megosztottak bennünket, aki élni akar, kussol vagy behódol. Aki becsületes, áldozat lesz, mint ő. Igazságot a történelem fog osztani, azt nem lehet megvenni.