„Az én dzsessz-attitűdöm annyit tesz: nyitottnak lenni minden egyes pillanatban, hogy létrehozzak valami másat” – fogalmazott mottószerűen egy interjúban. Rugalmasság, sokszínűség és változatosság dolgában kevesen voltak hozzá foghatóak: ha úgy tetszett neki, tökéletesen hozta a popsztárt, máskor pedig olyan hangokat csalt elő a torkából, amelyek inkább emlékeztettek holmi különös hangszerekre, mint emberi énekre.
Alwin Lopez Jarreau 1940. március 12-én született Milwaukee-ban. Négyéves korától a zene töltötte ki az életét: énekelt fivéreivel, énekelt a templomban és énekelt utcai együttesekben. Egészen harmincéves koráig váratott azonban magára a siker: addig pszichológusi diplomát szerzett és fogyatékkal élők rehabilitációjával foglalkozott. A dzsessz azonban nem eresztette. A hatvanas évek végén éjszakai klubokban kezdett fellépni, aztán otthagyta állását, és stúdiózni kezdett. We Got By című, 1975-ös albuma meghozta a szakma és közönség elismerését. Jarreau kivételes technikai tudása révén tökéletesen uralta a hangját, bátran lubickolt a különféle műfajokban a latin dzsessztől a gospelig.
Look To The Rainbow című, 1978-as lemezéért Grammy-díjat kapott. Ezután még ötször díjazták: nyert dzsessz-, pop- és hagyományos R&B kategóriákban is – előfordult, hogy ugyanabban az évben két különböző műfajban is. Sőt, 1981-ben lett egy hetedik Grammyje, hiszen ő is énekelt az In harmony: A Sesame Street Record című gyereklemezen. Legnagyobb popsikere, a We’re In This Love Together is ehhez az esztendőhöz köthető.
Év elején jelentette be, hogy öt évtized után felhagy a koncertezéssel. Amikor 2010-ben kórházba került szív- és tüdőproblémákkal, nevetve nyilatkozta: a nagy felhajtás megmutatta, hogy végül is sikerült híressé válnia. Múlt héten kimerültség miatt került kórházba, hétvégén már halálhírét keltették. Az internet most telis-tele videókkal, személyes emlékekkel, szomorú bejegyzésekkel: a rajongók mellett a szakma is gyászolja. Biztosan tetszene neki a felhajtás.