A hóvirág (Galanthus) az amarilliszfélék talán legismertebb növénynemzetsége. 20 fajuk él, melyek a Pireneusoktól, Közép- és Dél-Európán át, a Kaszpi-tóig, illetve a Közel-Keletig találhatók meg. Közülük a legkülönlegesebb faj Görögországban él s októberben virágzik. Magyarországon négy fajjal találkozhatunk, a kertekben ültetett pompás, redőslevelű, és levantei hóvirággal, valamint az őshonos kikeleti hóvirággal. Élőhelyei az üde, vagy félszáraz lombos erdők, mediterrán és alhavasi cserjések, ritkábban fenyvesek. A hóvirág 2005 óta védett növény, természetvédelmi eszmei értéke 10 000 Ft, egyetlen szál letépését is pénzbírsággal büntetik.
Földalatti raktározó szerve az 1-2 cm átmérőjű hagyma, amelyből két levél hajt ki - fajtól függően - az ősz, vagy a tél végén. A hagymából egy virágzó szár nő ki, amely egy virágot hordoz. A virág jellegzetessége a három, nagy, hófehér külső lepellevél (a köznyelvben "szirom"), és az ugyancsak három, kisméretű, belső lepellevél, amelyek zöld foltokat, vagy rajzolatokat viselnek.
Azonban a nagy hóvirágállományokban gyakran előfordulnak az alaptípustól eltérő példányok. A virág felépítésében többféle változat is kialakulhat, így lehet 2 szárú, 2 virágú, a 2 lepelkörből az egyik hiányozhat, vagy egyforma lesz, olykor a belső lepelkör - átmenetekkel - porzókká alakulhat. Vagy ellenkezőleg - kettőnél több lepelkör (telt-virág) alakul ki. A lepellevelek körönkénti száma 3 helyett 1-5-ig változhat. A virágszínében és rajzolataiban is kialakulhatnak eltérések: a zöld virágrészek lehetnek sárgák, a fehér leplek cirmosak, foltosak is. A foltok rajzolatai változhatnak: a gyakori fordított "U" helyett lehet "X", vagy téglalap, keskeny sáv, vagy csak 1-2 pont is. A kultúrába vett, mintegy 6-7 hóvirágfaj, változatai botanikus kertekbe, illetve a hóvirágkedvelők gyűjteményes kertjeibe kerültek, ahol közel 300 féle formát, köztük több természetes, illetve kerti hibridet is számon tartanak. (Wikipédia)