Elhúzódó, hét órás vita után az alsóház igen nagy többséggel, 494:122 szavazati aránnyal fogadta el a Brexit-törvényt, megadva ezzel a felhatalmazást a konzervatív kormány fejének. Theresa May eleve azon az állásponton volt, hogy miniszterelnökként jogában áll saját hatáskörében eldönteni, mikor süti el a startpisztolyt. Két magánszemély beadványa nyomán azonban a legfelsőbb bíróság végül úgy határozott: a parlamentnek is van szava egy ekkora jelentőségű kérdésben. Ám a honatyák nem éltek a kínálkozó lehetőséggel, s noha kilenc módosító indítványt is előterjesztettek, mindet leszavazta a tory többség, így a Brexit-törvény változatlan formában kapott zöld utat. A Lordok Házában ugyan nincs többségük a kormányzó konzervatívoknak, de arra számítanak, hogy a február 20-án összeülő felsőház sem fűz majd módosítást a törvényhez.
A parlamenti kitérő mégsem volt teljesen haszontalan – vélekedett a Guardian című lap kommentátora, hiszen a vita felszínre hozott olyan problémákat, amelyekről egyébként nem esett volna szó. Így viszont Theresa May mégiscsak rákényszerült, hogy legalább vázlatosan ismertesse, milyen célokkal vág neki a tárgyalásoknak, s milyen feltételekkel képzeli el a Brexitet.
Az elsöprő többség meglehetősen félrevezető, elvégre az alsóház honatyáinak zöme az EU-ban maradás mellett kampányolt, amikor az előző tory kormányfő, David Cameron – saját pozícióját, s pártja többségét féltve – végzetes engedményt tett az erősödő euroszkeptikus tábornak, s kiírta a referendumot az uniós tagság felmondásáról. Tavaly júniusban a britek csaknem 52 százaléka végül a kilépésre voksolt. A tory kormány fejének, miután nem tudott igazi engedményeket kicsikarni Brüsszeltől, nem maradt más választása, le kellett mondania posztjáról. S noha May korábban (igaz, nem különösebb lelkesedéssel) a bennmaradás mellett korteskedett, végül ő az, aki levezényli a továbbra is kiszámíthatatlan következményekkel járó kiválási folyamatot.
Nem látszott a győzelem hatalmas öröme a kormányfőn, amikor a szavazás után hazaindult FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/JACK TAYLOR
May eddig keveset árult el tárgyalási stratégiájáról, egyesek kétlik, hogy egyáltalán létezik ilyen, de felszólalásaiból, s a 77 oldalas Fehér Könyvből annyi azért mégis kiderült, hogy a brit kormányfő az úgynevezett „kemény Brexit” híve, azaz teljes szakításra készül. Tehát olyan megoldásra, amely mellett Nagy-Britannia nem marad tagja az egységes piacnak, hanem országonként akarja újratárgyalni a kereskedelmi kapcsolatok feltételeit. Ha London nem mondaná fel az egységes piaci tagságot, akkor csak felemásra sikeredne a kilépés, s a négy uniós szabadság – az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgása – biztosítását továbbra is vállalnia kellene a brit kormánynak. George Osborne, Cameron pénzügyminisztere a parlamenti vita előtt bírálta is Mayt, azzal vádolva a miniszterelnököt, hogy a Brexitet az ország gazdasági érdekei elébe helyezi. Nehéz persze a jóslatok rengetegéből kihámozni, hogy az Osborne által a népszavazási kampányban felvázolt katasztrofális szcenáriók következnek-e be, vagy éppenséggel virágzásnak indul az „uniós béklyóktól” megszabaduló brit gazdaság, ahogy a kilépés hívei váltig állítják.
A nehéz időket élő Munkáspártban viszont a Brexit-vita tovább növeli a megosztottságot. Jeremy Corbyn, a Labour vezetője maga is csak langyosan kampányolt az EU-ban maradás mellett, s a parlamenti vitát sem használták ki arra, hogy a Labour markánsan elhatárolódjon a konzervatívoktól, ahogy azt párton belül sokan javasolták. A munkáspárti árnyékkormány legtöbb tagja így – ha fájó szívvel is – tudomásul vette a brit választók többségének akaratát, s igennel szavazott a Brexit-törvényre, a pártvezér ugyanis erre kötelezte a honatyákat. Végül 52 rebellis munkáspárti képviselő voksolt a törvény ellen, szembeszállva Corbyn akaratával. Az ellenzék vezére előzetesen kénytelen volt cáfolatot kiadni, mondván, nem igazak azok a híresztelések, hogy ha ötvennél több képviselője cserben hagyja, akkor lemond a posztjáról. Az árnyékkormány újabb embert veszített: Clive Lewis, az üzleti ügyek árnyékminisztere inkább benyújtotta lemondását, mintsem hogy a Brexitre voksoljon. Lewist mellesleg Corbyn egyik legesélyesebb jövőbeni kihívójának tartják.
A Brexit-folyamat vesztesei kétségkívül a skótok, akik a hátuk közepére sem kívánták az egészet, a referendumon Skócia választóinak 62 százaléka az EU-ban maradásra voksolt. Az alsóházi szavazás előestéjén a skót helyi törvényhozás 90 igen, 34 nem szavazattal demonstrálta, hogy nem akarják megadni a felhatalmazást a May-kormánynak a Brexit beindítására. Ám Skóciának nem adott vétójogot a brit legfelsőbb bíróság, ahogy Walesnek és Észak-Írországnak sem. A Skót Nemzeti Párt 54 képviselője a londoni alsóházban is egyöntetűen a Brexit-törvény ellen szavazott, ahogy a 9 liberális demokrata honatya is ellenezte a felhatalmazás megadását May kormányfőnek. Nicola Sturgeon, a skót első miniszter már kilátásba helyezte, hogy Skócia új függetlenségi népszavazást ír ki, s a felmérések szerint nő a skótok elszakadásának támogatottsága, de hajszállal ma is azok vannak többségben, akik nem akarnak kilépni az Egyesült Királyságból. Valószínű tehát, hogy Skócia kénytelen lesz tudomásul venni az EU-tagság felmondásával járó hátrányokat.
További bonyodalom, hogy az EU-val való vámunió felmondása a brit-ír határ kérdését is összezavarja. Daniel Mulhall londoni ír nagykövet szerint az Írország és a Nagy-Britanniához tartozó Észak-Írország közötti határt a brüsszeli tárgyalásokon külön problémaként kell majd kezelni, amivel egyébként Michel Barnier, az EU Brexit-ügyi főtárgyalója is egyetértett. Több mint 200 határátkelőhelyről van szó, ahol havonta 177 ezer kamion, 208 ezer teherautó, s 1,85 millió személyautó halad át. Ha tehát be kell vezetni a határellenőrzést, az rengeteg pluszfeladatot jelent majd.
