Vezető politikusunk imareggelit látott Amerikában. Megtetszett neki, honosítaná. Valami olyasmit is mondott, hogy ha a különböző színezetű politikusaink együtt imádkoznának, utána már biztosan nem gyűlölködnének, és jobban dolgoznának a közjóért. A közös ima persze nem árthat, bár van sok egyéb lehetőség is az együttműködésre. Itt van például a jólneveltség. Ennek birtokában az ember a haragosának is köszön, és nem tesz mosdatlan megjegyzést képviselőtársa nemére, származására. Aztán az erkölcsi tartás. Ez sokat segít, mondjuk, a vesztes helyzet elviselésében. Természetesen nem maradhat ki a vallásos érzület sem, tekintettel a kereszténység alapítójának gyógyító és tanító tevékenységére. Követői – ha igazán azok – buzgón működhetnek együtt az egészségügy és oktatásügy fejlesztésében.
Ám ha az ember nem vallásos, akkor még mindig lehet egyszerűen civilizált. Ez esetben nem tűrheti, hogy a XXI. században emberek éhezzenek, megfagyjanak, utcán aludjanak… Van tehát sokféle lehetőség az együttműködésre meg a közjóra. Ide elfér a közös ima is, de nem elég. Ez rögtön kiderül, ha az amerikai szokást anyanyelvünkre fordítjuk le. Mert mit mondunk, ha düledező házat vagy szétesőben lévő, kiszáradt régi bútordarabot látunk? Azt, hogy ezt is csak az imádság tartja össze.
