Hét év után, külön kormánykabinet döntéssel kártalanítják azokat a soroksári lakosokat, akiknek 2010-ben, egy robbanás után lakhatatlanná vált 2006-ban épült házuk - tudta meg a Népszava. Baranyi Krisztina, az Együtt önkormányzati képviselője elmondta: úgy hírlik, az állam kisajátítja a lakhatatlanná vált lakásokat és kifizeti az ingatlanok árát. Ugyanakkor a kártalanítás nem terjed ki a lakók éveken át folytatott pereikben felmerült szakértői költségeikre, ingóságaikra, amit a házakban kellett hagyniuk, nem vagyoni káraikra, egészségkárosodásuk miatti orvosi költségeikre, lakhatásuk megoldására, így azokért még jó ideig járhatják a bíróságokat.
Esős, átlagos napnak ígérkezett 2010. június 18. A soroksári Grassalkovich utcai új építésű lakásokba 2006-ban költöztek be a lakók, többen hitelből vették meg életük ingatlanát. Dél körül az egyik földszinti lakás konyhája alatt megindult a föld: jókora kráter keletkezett a konyha padlóján. A következő napokban további detonációk voltak a hatlakásos ház alatt. A kiérkező tűzoltók előbb gázrobbanásra gyanakodtak, csak hosszas nyomozás derített fényt a valóságra.
A ház helyén az 1970-es évek közepéig egy vegyipari technikus műhelye állt. A meglehetősen ködös történet szerint a vegyész állami megrendelésre hadiipari anyagokat állított elő, nem sokat törődve a biztonsággal. A vegyszereket egy pincében tárolta egymás mellett, de gyakori volt, hogy egyszerűen kiöntötte a kertbe a súlyosan mérgező anyagokat, amelyek a földben összekeveredve - mint kiderült - már a hetvenes években is okoztak egy tüzet a területen.
A vegyész halála, majd a rendszerváltozás után egy magánszemély birtokába került a terület. A '90-es években az akkori környezetvédelmi hatóságok kötelezték a tulajdonost a szennyezés bizonyos paraméterek szerinti feltárására és megszüntetésére, a földfelszín eltávolítására. A tulajdonos a hiányos kötelezésben foglaltaknak eleget is tett, de mivel vegyi szennyezést sem keresnie, sem eltávolítania nem kellett, az maradt a földben. A jelek szerint ugyanis az önkormányzat és a szakhatóságok is megfeledkeztek az időközben betemetődött, ám szivárgó vegyszeres hordókkal teli pincéről.
A magánszemély - még mindig a '90-es években - egy ingatlancégnek adta tovább a telket abban a hiszemben, hogy a terület ártalmatlanítása megtörtént. A vállalkozás pedig házat épített a vegyszerekkel teli telekre, közvetlenül a pince fölé, majd értékesítette a lakásokat.
A 2010-es robbanások utáni vizsgálat fél tucat erősen rákkeltő anyagot, nehézfémet talált a kert földjében négy és fél méter mélységig. Gyakorlatilag a lakók úgy éltek ott évekig, hogy a kertjük talaja át volt itatva rendkívül mérgező anyagokkal. A robbanást minden valószínűség szerint az időközben eltemetődött pincében tárolt pikrinsav, a TNT-re hasonlító katonai robbanóanyag okozta, amikor a földre kiborogatott nehézfémekkel és nitrátokkal elkeveredve reakcióba lépett a beszivárgó esővízzel.
A tragikomédia a robbanássoroztat után teljesedett ki. Az akcióba lendülő hatóságok előbb a pórul járt lakókat akarták megbírságolni „tiltott szemétlerakásért", majd az önkormányzat határozatban kötelezte őket, hogy készíttessenek szakértői szakvéleményt és szüntessék meg az életveszélyes állapotot. Így az igazukat bizonygató lakóknak kellett saját zsebükből finanszírozniuk a vegyipari szakértők milliós tiszteletdíját. Volt, akinek nem futotta albérletre, így 2012-ig kénytelen volt az életveszélyessé vált lakásában és a súlyosan mérgezett területen maradni. A hatósági ügybuzgalom csak 2012-re jutott el odáig, hogy megállapítsa: nem a lakók telepítettek katonai robbanószert a saját házuk alá, hanem az állam sorozatos, súlyos mulasztásából történt a baleset, és így az államot terheli a kártérítési felelősség, valamint a mérgező állapot felszámolásának a költsége.
A történet azonban ezzel sem zárult le.
A hatóságok innentől jóformán egyik hivatalból a másikba küldözgették a károsultakat, ám semmiféle előrelépés nem történt az ügyben. Baranyai Krisztina úgy látta, a problémát az okozta, hogy 2010 után az Orbán-kabinet átszervezte, illetve részben felszámolta az önálló környezetvédelmi hatósági rendszert. A területet átvevő Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnál nem volt megfelelő szakértelem, ráadásul a kártérítés egyes jogi kérdései - kisajátítás, méregtelenítés - más és más minisztérium, egymással csatázó jogi osztályai alá tartoztak, időről-időre átszervezték, összevonták az egyes hivatalokat, így bár 2014-ben már részletes, összefoglaló jelentés készült az ügyben, a szennyezés felszámolása és a lakók kártalanítása még évekkel később sem kezdődött meg.
Baranyi Krisztina úgy látta, a hatóságok lényegében packáztak a lakókkal, rendre eltolták maguktól az ügyet. A károsultaknak pedig hiába volt egyértelműen igazuk, képtelenek voltak átvergődni a hivatali bürokrácián. Végül kétéves harc után - a korábban az Illatos úti méreglerakat elszállítását is kiharcoló Baranyi Krisztinának - úgy sikerült áttörést elérnie, hogy a hivatali felelősségi rendet átugorva személyesen járt közbe Lázár János kancelláriaminiszternél és Fazekas Sándor földművelődésügyi miniszternél.
Baranyi szavaiból kiderül: miután sikerült Lázár Jánossal találkoznia - aki ígéretet tett a megoldásra -, hirtelen csoda történt. A lakókkal éveken át packázó hivatalok, jogi osztályok hirtelen megtáltosodva egy hét alatt előrukkoltak egy előterjesztéssel a kabinetnek.
Ha most vissza is kapják a lakók a házért kifizetett tízmillióikat, kérdés, hogy a bíróság az egyéb felmerült károkra, költségekre megítéli-e a kártérítést. A súlyosan fertőzött környezetben élő lakók között furcsa betegségek jelentek meg, kromoszóma-rendellenesség, daganat, krónikus asztma, pánikbetegség.
Kérdés az is, mikorra sikerül a területen végleg felszámolni a mérgező anyagokat.
A lakások ma üresen állnak. Alattuk, a talajban ott szunnyadnak a '70-es évek óta odakerült hadiipari robbanóanyag-származékok és régen betiltott mérgek.
