Nagyszüleim generációja még unalmas hivatalnokvárosnak ismerte meg a budai Várat, olyan helynek, ahol reggel és este van csak mozgás, amikor rajokban rohanják meg, majd hagyják el a minisztériumokban szöszmötölő irodisták. Nagyszüleim kora óta azonban történt egy s más. Például az, hogy a Vár turistalátványossággá avanzsált, meg hogy az egymást váltó kormányok annyiszor csökkentették már a minisztériumi hivatalnoksereg létszámát, hogy lassan az óbudai amfiteátrumban sem férnének el, slihtolva.
Ezért aztán páratlanul jó ötletnek tűnik, hogy a hagyományőrzés jegyében a Várba költöztessék fel az irgalmatlan embertömeggel üzemelő belügyi és nemzetgazdasági tárcát, plusz a fél miniszterelnökséget. Aki utazott az utóbbi években a barlangok óvása végett rendszeresített várbusszal, az tudja, hogy ezeken az aprócska járműveken gyorsabban összebarátkozhat Európa apraja és nagyja, mint a VIT-en - eleve nem könnyű decens távolságot tartani, ha az ember egy idegen ölében ül. Jó móka lesz, ha reggel-este pár ezer fővel még gyarapszik is az utazóközönség, vagy még inkább, ha mondjuk a ma is hosszú sorállással elérhető Siklón a világháború előtti mintára kedvezményes utazási lehetőséget biztosítanak majd a hivatalnokhadnak.
Persze ki mondta, hogy a kormány vári projektjének bármelyik elemét az ésszerűség szülte? Tudjuk jól, hogy itt minden tevékenység eredője az az elhatározás, hogy Orbán Viktor irodájának oda kell költöznie. Ezért rekonstruálták már az ezredfordulón a világháborúban megsemmisült Sándor-palotát, ezért ölik most számolatlanul a milliárdokat a Karmelita kolostorba, ezért kellett új hely a Táncszínháznak, ezért válogat úgy a méregdrága ingatlanok között a környéken a jegybank, mintha a cukorkásboltban tartanának épp árleszállítást. És igen, ezért ázott el Szilveszterkor a hazai műemlékvédelem pótolhatatlan dokumentumgyűjteménye is: mert nem volt elég a műemlékesek hatósági szerepét megszüntetni, hogy ne beszélhessenek többet bele a Fidesz-közeli építőmogulok ezerféle beruházásába, túl jó helyen volt a székházuk is, a Mátyás-templomtól csak egy macskaugrásnyira. Muszáj volt hát kiköltözniük, még mielőtt elkészült volna a raktár, ahová legalább a papírjaikat kimenekíthetik.
Más kérdés, most csak egy helyen látni igazán nagy sürgést: az Orbánnak készülő Karmelita-háznál. Minden más helyen fékezett a habzás, egyelőre sem a lovarda, sem a főőrség visszaépítése nem kezdődött el, és a minisztériumok beköltözését is 2018-ra halasztották. Tán az úszóvébé viszi el a pénzt, ahogy beszélik, de meglehet, valójában már távolabbra tekint a kormány. Mit mondjak, jól nézünk ki, ha akár a Liget projekttől, akár a Vár szétverésétől csak az olimpiarendezés menthet meg mindnyájunkat.
