"Nem vagyunk civil szervezet. Nem vagyunk politikai platform. Egyetem vagyunk, amely büszke az oktatására és kutatásaira" - írta Michael Ignatieff, a Közép- Európai egyetem (CEU) elnök-rektora a Figyelő hetilap - egyébként a napokban lemondott - főszerkesztőjének küldött nyílt levelében az újság múlt heti számában megjelent, "Maradhat-e a Soros-iskola?" címet viselő, az egyetemet támadó cikkére reagálva. A putyini módszerekkel kiherélt, majd Orbán Viktor miniszterelnök házi történészének, Schmidt Máriának a kezére játszott, s rapid tempóban a gátlástalan kormánypropaganda újabb szócsövévé silányított lap meglebegtette, hogy bár Orbán és Soros György tavaly nyáron - állítólag - megegyezett abban, hogy a CEU nem kerül célkeresztbe, a megváltozott világpolitikai helyzet most lehetőséget teremtett arra, hogy a Soros "koronaékszerének" nevezett egyetemet tönkretegyék és elüldözzék Budapestről.
A Figyelő szerint a kormány egyik minisztere karácsony előtt nyíltan - igaz, csak zárt körben - beszélt arról, hogy 2017-ben a fő célpont a CEU lehet. A lap információi helyesnek bizonyultak. Olyannyira, hogy maga a Figyelő szegezte az idén az első célkeresztet az intézmény homlokára. Schmidt Mária lapja szerint az egyetem nem elég magyar, a diákoknak csupán 20 százaléka, az oktatónak ennél is kevesebb része magyar származású, a kutatási-fejlesztési támogatások 95 százalékát pedig elveszi más intézményektől. Az persze nem számít, hogy mindebből egy szó sem igaz: az egyetem rektora tételesen cáfolta az állításokat. A tanári karnak például a 40 százaléka magyar, sokukat ráadásul külföldről vonzott haza a CEU-n való oktatás, kutatás lehetősége. A Figyelő-cikk írója azt is megemlíti, sokakat zavarhat a CEU identitáspolitikája, ami összeegyeztethetetlen a "magyar illiberalizmussal".
A CEU bűnlajstroma
Lássuk, milyen "bűnei vannak még az egyetemnek azon túl, hogy Soros György alapította. Már az intézmény megalakulásának körülményei is gyanúsak lehetnek illiberális körökben: 1989-ben egy olyan diktatúraellenes, a demokratikus ellenzék tagjaiból kialakult csoport álmodta meg egy szabad, nemzetközi egyetem ötletét, amely a demokratikus átmenet megkönnyítésén fáradozott Közép- és Kelet-Európában. Ennek a körnek a tagja Soros is, aki a terv élére állt: szerinte a kommunista bezárkózás után létrejövő nyílt társadalmak csak akkor virágozhatnak, ha olyanok töltenek be felelős pozíciót, akik képesek méltóan képviselni az ilyen társadalmak alapvető értékrendjét, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartását. A CEU - kezdetben alig száz hallgatóval - 1991-ben Prágában kezdte meg működését, 1993-ban költözött Budapestre. Azóta több mint 14 ezer végzett hallgatójuk dolgozik az üzleti életben, nemzetközi szervezetekben, kormányhivatalokban, egyetemeken világszerte.
A Figyelő szerint támadási felület, hogy a CEU-n a Fidesz-kormány számos kritikusa tanít. A kritika persze semmi másból, csupán az imént említett értékek melletti kiállásból, azok védelmezéséből áll. A Fidesz-kormány legtöbb képviselője fittyet hány a jogállamiságra, az emberi jogokra, a diktatúra-ellenességre. Az illiberalizmus harcos vitézei és amazonjai a tőlük telhető legnagyobb hévvel üldözik a szabadság eszméit; az orbáni illiberális rendszerben a szabad munkavégzést, a szabad oktatást, a szabad gondolkodást nem lehet tolerálni. Nyilvánvalóan sérti a roma gyerekek iskolai szegregációjának elmélyítésében, a hátrányos helyzetű fiatalok közmunkára ítélésében jeleskedő kormány céljait a CEU Roma Access Programja is, amelynek köszönhetően már több mint kétszáz tehetséges roma fiatal nyert felvételt a CEU és más európai egyetemek mesterképzéseire.
A romák után az egyetem menekültekhez való hozzáállása is gond lehet. A kormány ahelyett, hogy szánalmas paprikajancsi szerepre kényszeríti a rendőrséget, a katonaságot, a Terrorelhárítási Központot, inkább valóban hatékony eszközöket dolgozhatna ki annak érdekében, hogy az EU más tagállamaival együttműködve vegyen részt a nemzetközi terrorizmus visszaszorításában. De nem ez történik, a feszült helyzetet gyűlöletkeltésre, a magyar emberek félelmeinek, idegenellenességének felkeltésére használja. Mindeközben a CEU, egyedüliként a magyar felsőoktatásban, olyan programot indított, amely hétvégi kurzusokat kínál menedéket kapott menekültek számára. Az egyetem rektora leszögezte: büszkék programjukra, amit a Bécsi Egyetemmel és a Kelet-londoni Egyetemmel együttműködve szerveztek meg.
Még mindig nem értünk a végére a CEU bűnlajstromának. Itt van még a gender-tanulmányok területe is, mint a Figyelő is írja, Budapesten ennek a CEU a központja. A lap szerint a konzervatív pártok nagy aggodalommal figyelik a "genderforradalom" terjedését. Így nem is csoda, hogy a leginkább a nemek társadalmi aspektusaival foglalkozó tudományterület ördögtől való fenyegetést jelent köreikben. Az okokat nem kell túl mélyen keresni: egész egyszerűen nem értik, miről van szó. Amit nem értenek, azt illiberáliséknál támadni kell. Leragadtak ott, hogy ez a gender dolog egy nyugatról importált valami, ami át akarja formálni a férfi és női identitást, támadja a "klasszikus családmodellt", "népszerűsíti" a homoszexualitást és hasonló blődségek. De mit is várhatnánk egy olyan politikai garnitúrától, amelynek egy letűnt korban szocializálódott, kiöregedett vezetői folyton folyvást azon dolgoznak, hogy a technológiai és szellemi fejlődés útját állva saját, korlátolt nézeteiket erőltessék rá a társadalom egészére.
Nyitottnak lenni: bűn
Schmidt Mária FOTÓ: NÉPSZAVA
Miután a CEU rektora a Figyelő állításait cáfoló levelében úgy nyilatkozott, a magyar kormány nem fontolgat lépéseket a CEU ellen, hiszen jó a kapcsolat a kabinet és az egyetem között, újabb röfögés érkezett a Fidesz akoljának legsötétebb sarkából: maga Schmidt Mária kelt ki goebbelsi mélységekben tapicskáló blogbejegyzésében a CEU, illetve annak rektora ellen. Schmidt szerint Michael Ignatieff, ez a " kanadai liberális" egy korábbi nyilatkozata ellentmond az egyetem küldetésének, amely szerint a nyitott társadalom értékeit képviselik, a szabad politika, a szabad intézmények fontosságát hangsúlyozzák. Ignatieff ezzel szemben azt merte mondani, hogy a CEU nem párt, ezért szervezett politikai tevékenységet nem végez.
Schmidt Mária ott lát ellentmondást, ahol nincs is. Vagy a történész szerint az már szervezett politikai tevékenység, hogy az egyetem weboldalán megjelenik a "politika" szó? Az már szervezett politikai tevékenység, hogy a társadalom-tudományokban hazai és nemzetközi szinten is élen járó CEU-n politológiával, társadalmi kérdésekkel is foglalkoznak? A múzeumfőigazgató asszony szerint az egyetem küldetésével az sem esik egybe, hogy a CEU oktatóitól, diákjaitól is elvárja a "szélsőségesen liberális" (értsd: a legalapvetőbb emberi és demokratikus értékeket, jogokat szem előtt tartó) elkötelezettséget. Az egyetem sem a múltban, sem most nem próbált és próbál ráerőltetni semmiféle értékrendet dolgozóira, diákjaira (Schmidt Mária ebben összekeveri a CEU-t az Orbán-kormánnyal). Tudjuk, hogy Schmidt Mária köreiben ma már "szélsőségesen liberális" cselekedetnek minősül a nyitottság, a tolerancia, az emberi jogok, a törvények tiszteletben tartása, ám a társadalom józanabb fele talán még mindig azon az állásponton van, hogy ezeket nem ráerőltetni kell az emberekre; ezek mindenkiben eleve ott kellene hogy legyenek.
A történész asszony ugyanakkor azt írja: számára a fékek és ellensúlyok rendszere, a civil társadalom, a politikai korrektség, a nemi és "faji" egyenjogúság csupán olyan "verőszavak", amelyekkel a "Soros által fizetett megmondóemberek dorongolnak le mindenkit, aki be mer szólni nekik". Bejegyzéséből arra következtethetünk, hogy Schmidt Mária szerint nyitottnak lenni, nyitott társadalomban élni bűn. Mint írja, Magyarország, amely nem támogatja tovább a nyitott társadalmat, saját utat keresett, ami "szerencsére működik". A történész szerint ebben mások is "az általunk kikövezett útra léptek": Magyarország követőjévé vált mások mellett Oroszország, Törökország, Kína, valamint az olyan "demokratikus populisták", mint Le Pen vagy Trump.
Erre a díszes társaságra jelent fenyegetést Magyarország egyik legjobb egyeteme, a CEU, amely Schmidt szerint "Soros előretolt bástyája". Ezen a ponton a történész asszony egy alig burkolt zsidózást is megenged magának: azé a Sorosé - írja -, aki "vagyona révén aktív szerepet játszik nemcsak választott hazája: az USA, szülőföldje: Magyarország, de Európa és a világ sok tájának politikai életében".
Vernyogás
De Schmidt Mária nem éri be ennyivel, folytatja az uszító gyűlölködést. Szerinte Soros "célzott támogatásainak köszönhetően liberális eltartottjai a kommunista diktatúra bukása után két évvel kihozták a karanténból az összes mocskos bolsit, hogy aztán frigyre léphessenek velük, és a hátukon felkapaszkodva ők is hatalomra kerülhessenek". Hozzátette: "Soros, ma annyit tesz, mint liberális, a liberális annyit, hogy SZDSZ, vagyis utálatos, nemzetietlen, arrogáns és vállalhatatlan". Hogy mi is válik ebben az országban, sőt az egész Európai Unióban egyre inkább vállalhatatlanná, azt hiszem, az eddigiek után már nem kell részleteznünk. Ugyanakkor felmerül a kérdés: miért gyűlölködik Schmidt Mária ennyire, miután ő maga is (a fél Fidesszel egyetemben) évekig haszonélvezője volt Soros György "célzott támogatásainak"?
A legjobban talán az fáj, hogy ma már nem ők kapják a pénzt, kihullottak Soros kegyeiből. Rá is szolgáltak erre. Schmidt Mária mindezt azzal magyarázza, hogy Soros a rendszerváltás előtti években olyanoknak is adott támogatást, akik szembeszálltak a pártállami rendszerrel. Ám a történész szerint a rendszerváltás után fordult a kocka: mint írta, "a kommunizmus bukása után csak és kizárólag a volt kommunista nomenklatúra embereit foglalkoztatta, támogatta". A pálfordulás azonban nem Soros György életében, alapítványai céljaiban következett be, épp ellenkezőleg: a korábban a liberális értékekért küzdő fiatal demokraták kezdtek egyre inkább azokra hasonlítani, akik ellen '89 előtt küzdöttek. A nagy átalakulás épp napjainkban éri el tetőpontját, ahonnan viszont már csak lefelé vezet az út.
Egy másik dolog, ami Schmidt sorosozása mögött állhat, hogy továbbra is Soros testesíti meg a nyitott, szabad társadalom eszményképét. Ez a Fidesz bezárkózó világában, amit minden erejükkel (hazug propagandával, félelemkeltéssel, a valóság eltorzításával) megpróbálnak ránk erőltetni, elfogadhatatlan. Schmidt Mária magától is tudta, mi a dolga, nemzeti, keresztény értelmiséginek álcázva magát fokhagymafüzérrel a nyakában indult harcba a patás ördög ellen, hogy Orbán Viktor kedvében járjon. Volt idő ugyanis, amikor Schmidt Orbán piksziséből is kiesett: a Fidesz 2006-os választási veresége után jobboldali politikusokkal összefogva új pártot akart létrehozni, Orbán nélkül. A tervből semmi nem lett, Orbán a maga módján megbocsátott, Schmidt azóta is lesi minden kívánságát.
Jobb helyeken egy olyan kaliberű egyetemnek, mint a CEU, oda se kellene figyelnie olyan kaliberű történészek megnyilvánulásaira, mint Schmidt Mária. Ám egy olyan országban, ahol a disznófejű Nagyúr trónol, a kicsi disznók röfögése is halálos fenyegetést jelenthet. Schmidt Mária állítja: ő határozott értékrenddel rendelkezik, amit megpróbál a legjobb tudása szerint képviselni, másokkal elfogadtatni. Ha ez nem megy, megpróbálja még erőteljesebben képviselni azt. Ő nem "vernyog", nem "zsarnokozik". Kedves történész asszony! Akkor a blogbejegyzése mégis micsoda?
