Bukarestben a kormány megelégelte, hogy a korrupció ellen fellépő ügyészség nem ismert se embert, se istent (politikust a legkevésbé), aki „érinthetetlen” lett volna, ha kiderült róla, hogy olyan pénzhez nyúlt, amelyhez nem lett volna joga. Ami azt illeti, minden tiszteletem a románoké: nem hagyták ennyiben a dolgot.
Tavaly az Orbán kormány is megelégelte, hogy azzal törnek borsot politikusai orra alá, hogy firtatni kezdik, honnan is futja az állami alkalmazotti fizetésből drága táskára, különleges órára, egzotikus utazásokra, az ország legdrágább lakásaira. Jó egy éve senkinek semmi köze hozzá! Még az adóhivatalnak sem: csak akkor indíthatnak vagyonosodási vizsgálatot, ha azt maga ellen az érintett „állampolgár” kéri, vagy nyomoz a rendőrség. (De erre nem nagyon van példa.) Kicsit túlzottnak tűnt az óvatosság, hiszen emlékszünk, az ex-belvárosi polgármester kért már egyszer maga ellen ilyen vizsgálatot, s alig néhány nap alatt megkapta az igazolást: példás adófizető, egyetlen eltitkolt forintot sem találtak a zsebében. Tavaly január óta nem is fárasztják ilyen felesleges vizsgálatokkal a NAV amúgy is agyonterhelt apparátusát.
Bízom benne, hogy ezt a gyakorlatot az élet más területére is kiterjesztik. Nagyon tudnék támogatni egy olyan törvénymódosítást, amely megtiltja a közlekedésrendészetnek, hogy gyorshajtás esetén eljárást indítsanak ellenem, kivéve abban az esetben, ha én kérem azt. Ne kelljen megfújnom a szondát, ha azt kifejezetten nem követelem.
A legegyszerűbb az volna, ha születne egy törvény, amely kimondja: békén kell hagyni az állampolgárt, ha azt mondja, nem ér a nevem!
