Új időszámítás kezdődött február 1-jén a Népszava életében. Kevesen hittek abban, hogy az idén 144. évébe lépett újság képes lesz megújulni; mit megújulni, egyáltalán életben maradni. A hagyományosan és kitartóan baloldali lapot már sokszor eltemették, a pénzhiány folyamatos hátrálásra késztette. És persze nem pusztán a pénzhiány, az aktuális politikai vezetés is igyekezett hozzátenni a magáét, hogy minél előbb eltűnjön a standokról a Népszava. Nem megyek most vissza történelmi időkre, azokra, amelyek több, mint életveszélyt jelentettek azok számára, akik a Népszavánál dolgoztak - hommage á Somogyi Béla és Bacsó Béla - , hanem pusztán napjainkról szólok, amikor kifinomultabb módszerekkel kényszerítenek térdre lapokat (hommage á Népszabadság).
Ennek fényében már-már anakronisztikusnak nevezhető, hogy (váratlan fordulattal) a Népszavát nem gyászolni kell - abban nagyon erősek vagyunk -, nem arról kell nyilatkozni, hogy miért nem készült, nem készülhetett el az utolsó publicisztika, hanem arról szólhatunk, hogy fejlődő pályára állítjuk a lapot, és - ahogy a CNN-nél mondják: think big, gondolkodjunk nagyban - megcélozzuk a harminc-harmincötezer eladott példányszámot. Ennek első lépéseként február 1-től jelentősen megerősített csapat igyekszik kiszolgálni az olvasót; a hontalanná tett Népszabadságtól érkezett tizennégy kolléga; sorsuk - bezárattatásuk - bizonyíték arra, hogy szakmájuk mesterei. És ez még csak tényleg az első lépés, bár korántsem mellékes. Nem mellékes, mert a most tizennégy tagú, később tizennyolcra duzzadó hajdani népszabadságos csapat, kiegészülve a Népszava eddigi, a lapot hősiesen életben tartó gárdájával, önmagában is garancia a minőségi előrelépésre. Ám a következő lépés ugyanennyire fontos: végre nekiláthatunk egy modern, XXI. századi napilap megtervezéséhez, amelynek alapjai már körvonalazódtak a frissen alakult szerkesztő bizottság fejében. Ezt a bizonyos új Népszavát már másfél hónap múlva kezébe veheti az olvasó. Mi változatlanul hiszünk abban, hogy lehet a nyomtatott napilapnak jövője; képes megtalálni azt az utat, amellyel nélkülözhetetlenné teszi önmagát. Tudjuk, megváltozott a napilapok szerepe, a valamikor leggyorsabbnak számító hírközlő eszközből egy "másnapi" újság lett. De csak akkor, ha nem találjuk meg az "aznapot". Márpedig hisszük, van aznap, van nélkülözhetetlen, forrásértékű, speciális tartalmat és olykor tudást nyújtó, a modern eszközöket fel- és kihasználó napilap.
Az új Népszava nem lesz mini-Népszabadság, de nem is marad a hagyományos értelemben vett Népszava. Az új csapat, egységes gárdaként, abban érdekelt, hogy kiszolgálja mindkét lap olvasótáborát, ugyanakkor utat találjon új előfizetőkhöz is. Abban érdekelt, és ezt be is fogja bizonyítani, hogy a XXI. század sem tudja nélkülözni a nyomtatott politikai napilapot. A Népszabadság és a Népszava kollektívájának közös erőfeszítéseit már napokon belül láthatja az olvasó, bár az még csak Népsz... lesz. De jön a nagy Népszava.
