Azt hittük, hogy a borzalmaknak immár nem lehet fokozásuk, s úgy látszik, hogy mégis van. A szörnyűséges öldöklés és emberpusztítás a tengeren még rettenetesebb formát fog ölteni, az áldozatok száma a tengeren is meg fog növekedni s az elsüllyedő hajókkal nemcsak milliárdnyi javak, de a mindennél becsesebb emberélet is az eddiginél sokkal nagyobb mértékben fog elpusztulni.
A központi hatalmaknak az ántánt elleni küzdelmében a tengeralattjárók bizonyultak a legfélelmetesebb és leghatásosabb fegyvernek. Éppen most jelent meg a hivatalos kimutatás, amely szerint a búvárhajóharcban eddig négymillió tonna tartalmú hajót veszített az ántánt. Ezt az erős fegyvert akarják most a legkíméletlenebb módon alkalmazni. Eddig a hajókat csak előzetes figyelmeztetés után süllyesztették el, a semleges hajók közül pedig csak azokat, amelyek dugárut szállítottak az ántánt országainak valamelyikébe.
Ezentúl az összes hajókat, amelyek bizonyos távolságra közelednek az ántánt-államok valamelyikéhez, figyelmeztetés nélkül és rakományukra való tekintet nélkül süllyesztik el. Ezt jelenti az alábbi hivatalos értesítés. Bár ez a békeajánlat elutasítással indokolja meg a tengeren való háborúnak ezt az új, éles formáját és a harc megrövidítését, a hódítás nélkül való békét tűzi ki céljául, meg lehet állapítani, hogy ez a gondolat jóval régebbi keletű, mint az ántánt visszautasító válasza.
Németországban erős politikai harcokat vívtak, amelyek ütközőpontja éppen a tengeralattjáró hajók harcának a kiélesedése volt.
A német imperialisták, a hódító háborút hirdetők, a háborúra uszítók már régebben voltak, míg az ellenpárton németországi elvtársainké volt a vezető szerep.
Az imperialisták egyik legismertebb és legbefolyásosabb szószólója Tirpitz admirális volt. Tirpitz bukása ennek az irányzatnak bukását is jelentette. Kétségtelenül egyik fő oka a bukásának az volt, hogy a búvárhajóharc már-már az amerikai Unióval való háborúra vezetett.
Wilson tiltakozott a hajóknak előzetes figyelmeztetés nélkül való elsüllyesztése ellen és ha ezt mégis folytatnák, azt Amerika barátságtalan cselekedetnek, vagyis háborús oknak tekintené.
Hogy mi lesz a következménye annak, hogy a harciasabb németek követelése diadalt aratott, még nem lehet tudni. Megrövidíti-e a háborút, amint azt a jegyzék állítja vagy ellenkezőleg: Amerikával újabb konfliktus idézne elő, a helyzetet még bonyolultabbá teszi, azt most megmondani nem lehet.
Éjszaka megérkezett egy bécsi távirat, amelyben Czernin külügyminiszter egy amerikai újságíróval beszélgetést folytat és az interjúban megérveli, miért kell a központi hatalmaknak, békeajánlatuk visszautasítása után, a legélesebb harci eszközökkel fordulni az ántant-hatalmak ellen.
Ez a külügyminiszteri nyilatkozat nyilván a semlegesekhez intézett legújabb jegyzéket kíséri és különösen Amerika megértésére apellál.
Népszava 1917. február 1.
