A korábban begyakorolt kifejezések mintha kiürültek volna, új formákat, új fordulatokat keresünk, időnként bizonytalanul tapogatódzunk, keressük a pontosságot.
Van ebben némi szemérmesség is. Néhány éve az emberminisztérium kiadott egy „szótárt”, amelyben sorra szedték, milyen kifejezéseket tart a miniszter kerülendőnek a hivatalos levelezésekben. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében nem illik tandíjat emlegetni, a diákok röghöz kötéséről írni, nincs közoktatás csak köznevelés, nincs spórolás csak megtakarítás, pedagógusfizetés csak -illetmény. És nem ildomos szegénységről, szegregátumról meg családi erőszakról sem beszélni. Nem mintha attól bármi is változna, legfeljebb a rendszer díszmagyarján jelentettek csúnya pecsétet, amit a lózungok sem nagyon takarnak el.
Ez a nyelvi szégyenlősség újra és újra előkerül, különösen akkor, amikor a kormányzat nem tud mit kezdeni bizonyos jelenségekkel. A napokban bejárta a sajtót az a hír, hogy az egyik éjszaka Budapest belvárosában hetvennyolc, utcán parkoló autót megrongáltak. Az első feltételezések szerint részeg fiatalok lehettek, vagy egy irigy ember, akinek bántotta a szemét az a sok Audi, Mercedes, Volvo, Saab, és rajtuk hagyta a „keze nyomát”. De aztán kiderült, hogy egy középkorú, részeg hajléktalan volt a tettes, akit hamarosan le is kapcsolt a rendőrség. Kiadtak egy közleményt, amiben hajléktalannak kellett volna nevezni a hajléktalant, de inkább azt mondták: a tettes „hajléktalan életmódot folytat”. Mintha örömében császkált volna a hideg utcán, holott két sarokkal odébb meleg lakás várta.
A politika módszeresen mérgezi a nyelv kútját. A hétköznap embere számára egyre érthetetlenebbek lesznek a hivatalos iratok, a hatósági határozatok értelmezéséhez lassan tolmácsokra lesz szükség, mert csak olyan kifejezéseket mernek alkalmazni, amelyek elfedik a társadalom feszültségeit. A kormánypropaganda paneljai beköltöznek a mindennapi életünkbe, lassan észre sem vesszük, hogy a magánbeszélgetésekben is terjed.
A miniszterelnök még biztat is: a fenébe a politikailag korrekt beszéddel, a 21. században nem ez a divat.
