Bárcsak úgy lehetne belekezdeni Nikolett történetének elbeszélésébe, hogy a háromgyermekes édesanya nem mindennapi borzalmakról számolt be tegnap a Liberális Magyarországért Alapítvány „Nem magánügy!" elnevezésű kerekasztal beszélgetésén. A családon belüli erőszak azonban nagyon is mindennapi, több millió nőt érint az egész világon, ráadásul a nők ellen elkövetett bűncselekmények között egyértelműen a családon belüli erőszak a leggyakoribb halálozási ok, világszerte nők százezreinek halálához vezet. Nikolett ebből a szempontból szerencsésnek mondható, de az átélt traumákkal élete végéig együtt kell élnie.
Édesapja alkoholista volt, gyermekként neki és három testvérének nap mint nap terrorban kellett élniük. „Sokszor be voltunk zárva a szobánkba. Az öcsémet egyszer összekötözött lepedőkön engedtem le az ablakon keresztül, a második emeletről, hogy szerezzen egy kis ételt, hogy ne haljunk éhen" - mesélte Nikolett. Talán ő picit jobban viselte a viszontagságokat, felnőve férjhez ment, három gyermeke született. Egyik öccse viszont súlyos szenvedélybeteg lett, húga már 15 évesen teherbe esett, másik fiú testvére pedig egyszerre több betegséggel is küzd, amelyek jórészt a gyermekkori traumákra vezethetők vissza. „Ha akkor valaki segít rajtunk, minden másképp alakul".
2010-ben azonban Nikolett életében is krízishelyzet állt elő: elveszítették házukat, bútoraikat, otthonukat. A nagypapa fogadta be őket: egy egyszobás lakásban éltek nyolcan. Az édesanya szeretett volna legalább a gyerekekkel külön költözni, de hiába adott be pályázatokat, minden anyaotthonból, krízisszállóból elutasították. Közben világossá vált, hogy kisfia nem úgy fejlődik, mint a többi gyerek, speciális fejlesztésre lenne szüksége. Nem sikerült egy korai fejlesztő programba se bekerülniük. Végső kétségbeesésében felkereste az illetékes gyámhivatalt, hatóságként hátha el tudnak érni valamit.
„Közölték, harminc napra el tudják venni a gyerekeimet, addig nyugodtan intézkedhetek" - emlékezett vissza Nikolett. Természetesen nem egyezett bele. Sírva hagyta el a hivatalt, ám mint mondta, amint kitette a lábát, már készült is az azonnali végzés a gyerekek ideiglenes kiemeléséről. „Este nyolckor lefektettem a kicsiket, nem sokkal később két rendőr kopogtatott, egy papírt lobogtatva. Arra hivatkozva akarták elvinni a gyerekeket, hogy én a gyámhivatalban öngyilkossággal fenyegetőztem". Nikolett elmondása szerint a rendőrök nem akartak azonnal érvényt szerezni az indokolatlan kiemelésnek, hiszen maguk is látták, az asszony beszámítható, a gyerekeket család veszi körül. Hosszas telefonálgatás után végül mégiscsak arra jutottak, muszáj elvinniük a kicsiket.
Mindez az éjszaka közepén történt, Nikolett elkísérte gyerekeit a gyermekotthonba. „Soha nem voltak még külön, mégis szétválasztották őket. A sírásukat hallgatva kellett eljönnöm onnan. Senkinek nem kívánom azt, amit akkor éltem át" - mondta az édesanya. Másnap elment a gyámhivatalba, hogy érdeklődjön, hogyan kaphatja vissza a gyerekeket. A gyámügyis annyit mondott: így járt, tudhatta volna, hogy a legrosszabb helyre jött segítségért. „Szó szerint azt mondta nekem: most majd egy életre megtanulom, hogy ne panaszkodjak". De Nikolett nem hagyta annyiban: fellebbezett a gyámhivatal döntése ellen, a Társaság a Szabadságjogokért segítségét is kérte. Végül a gyámhivatal belegyezett, hogy ha visszavonja a fellebbezést, visszakapja a gyerekeit.
„Hat hétig voltak távol tőlem. Kiderült, az autista kisfiam egy hétig szinte semmit sem evett. A kislányom még ma is csak úgy tud elaludni, ha ott vagyok mellette és fogom a kezét. Sokáig nem beszéltem erről senkinek, de ma már annyi hatósági túlkapásról hallani, hogy nem hallgathatok. Ez így nem mehet tovább. Támogatás helyett szankcionál a rendszer. Az új gyermekvédelmi törvény pedig csak ráerősít minderre" - fogalmazott.
„Tudom, milyen napokon keresztül éhesen lefeküdni. Tudom, milyen azt hallgatni nap mint, nap, mikor döglesz már meg. Tudom, milyen az, amikor a gyereknek saját apja kéjes hörgését kell hallgatnia, miközben meggyalázza azt a pici testet" - erről már egy másik áldozat, Marianna beszélt. Őt négyéves korától bántalmazták a szülei, apja szexuálisan is zaklatta. Amikor kiderült, kiemelték a családból, ám mire hétéves lett, a gyámhatóság úgy döntött, visszakerülhet, mert a szülők megváltoztak. Tévedtek, a bántalmazások Marianna 18 éves koráig folytatódtak. „Voltak látogatások a gyámügy részéről, ám az kimerült abban, hogy a konyhában kávéztak. Rengeteg gyereket hagynak magára bántalmazó családban. Soha nem fogok tudni teljes életet élni" - mondta.
Nikolett és Marianna is arra tette fel az életét, hogy történeteikkel segítsenek azoknak, akik családon belüli erőszak áldozatai lettek, hogy megmutassák: a családon belüli erőszak nem magánügy.
