Kedvezőtlen előjelek sora árnyékolja be Angela Merkel küszöbön álló ankarai vizitjét. „Angela Merkel, a terror támogatója február 2-án látogat el Törökországba”. Így harangozta be a német kancellár ankarai útját két iszlamista és Erdogan párti lap is, a Yeni Akit Gazetesi, illetve az Egyesült Államokban megjelenő Washington Hatti. „Merkel, ne menj, ő egy fasiszta, mint Trump!” – olvasható a Twitteren a felhívás. Ez a két idézet is sokat elmond arról, milyen „szívélyes” a viszony Berlin és Ankara között.
Erdogan rendre az EU-val kötött megállapodás felmondásával, s azzal fenyegetőzik, hogy szíriai menekültek millióit küldi az EU területére. Egy ilyen lépéssel azonban igen sokat vesztene. Törökországnak sem áll érdekében teljesen szakítani az EU-val, hiszen rendkívül súlyos gazdasági következményei lennének Ankara számára. Ráadásul ha Erdogan valóra váltaná fenyegetését, akkor nem számíthatna Brüsszeltől eurómilliárdokra.
Merkel és Erdogan között amúgy sem lehetett békés tárgyalásokra számítani, az események azonban a napokban még drámaibb fordulatot vettek, miután hétvégén negyven magas rangú török tiszt kért menedékjogot Németországban. Eddig NATO támaszpontokon teljesítettek szolgálatot. Ankara mielőbbi kiadatásukra szólította fel Berlint. Az indok ez esetben ugyanaz, mint azon görög katonákkal kapcsolatban, akik kiadatását nemrégiben tagadta meg Athén: „puccsistákról”, a Pennsylvaniában élő prédikátor, Fethullah Gülen híveiről van szó. Az érintettek azonban azt állítják, semmi közük sincs a puccskísérlethez.
A török fél az ügy kapcsán ismét erejét fitogtatja. Fikri Isik török védelmi miniszter azt közölte, Berlin döntése annak a próbája, hogy Németország hajlandó-e együttműködni a terrorellenes harcban. Mint mondta, az, ami „Görögországra érvényes, egész Európára is vonatkozik”, s felszólította a német hatóságokat arra, hogy „ne működjön együtt terroristákkal”.
A török védelmi tárcavezető az észak-atlanti szövetség február 15-én esedékes védelmi miniszteri találkozóját, valamint a müncheni biztonságpolitikai konferenciát is arra kívánja felhasználni, hogy a török katonák kiadatása mellett kardoskodjon. Ez azonban reménytelen vállalkozásnak tűnik. Merkel párttársa, a szintén kereszténydemokrata Norbert Röttgen, a parlament külügyi bizottságának elnöke azt közölte, az eljárás a törvényesség keretei között zajlik, amelynél a politika nem játszhat szerepet. Ugyanígy nyilatkoztak a német kormány illetékesei is, megjegyezvén, hogy minden menedékkérelmet egyenként bírálnak el. Másként vélekedett Stephan Mayer, a Keresztényszociális Unió (CSU) részéről. A párt frakciójának belpolitikai kérdésekben illetékes szóvivője a Spiegel szerint azt mondta, „nincs kétség afelől, hogy a katonákat nem küldhetjük vissza Törökországba”, utalván arra, hogy hazatérésükkor azonnali letartóztatás várna rájuk.
A berlini belügyminisztérium adatai szerint a puccskísérlet óta jóval több török menedékkérelmet regisztráltak, mint az előző években. Míg 2014-ben és 2015-ben mintegy 1800 kérelem futott be az illetékes hivatalhoz, 2016-ban már 5742. A puccskísérlet után havonta átlagban 550-762 török jelezte: Németországban telepedne le. Izmirben hétfőn kezdődött meg az eddigi legjelentősebb bírósági eljárás a meghiúsult puccskísérlet kapcsán, 270 személy ül a vádlottak padján.
A német kancellár vizitjének időzítése azért is igen kényes, mert Törökországban április 2-án vagy 9-én rendezik meg az alkotmánymódosításról szóló népszavazást, amelyen a lakosság arról dönt, bevezessék-e az elnöki köztársaságot, a parlamentáris demokráciát az államfő egyeduralma váltsa-e fel. A német újságírók egy sor kérdéssel bombázták a kancellári hivatalt, miért a referendum kampányában kell Merkelnek a török fővárosba látogatnia. Steffen Seibert, a kancellár szóvivője idegesen hárította el a kérdéseket. „Minden olyan felvetés, amely szerint az útnak bármi köze lenne a küszöbön álló törökországi népszavazáshoz, teljesen abszurd”. Szerinte nem is fenyegeti veszély az Ankara és az EU közötti menekültügyi megállapodást. A szóvivő szerint a látogatásra azért van szükség, mert fontos az, hogy „folyamatos kapcsolatban legyenek” a török féllel.