A nyugat-szaharai krízis mellesleg máig nem oldódott meg, ám a jelenlevő állam- és kormányfők az AFP jelentése alapján fontosabbnak vélték a földrész politikai egységének kihangsúlyozását Marokkó további diplomáciai büntetésénél. „Ha a család kibővül, akkor családtagokként kereshetjük a megoldásokat” – utalt a döntés hátterére Ellen Johnson Sirleaf libériai elnök, hozzátéve, hogy „Afrika egy hangon akar beszélni, ezért arra van szükség, hogy minden afrikai állam részese legyen e közös hangnak”.
Egyelőre nem világos, hogy Rabat visszaengedése a kontinens politikai ernyőszervezetébe nem okoz-e ugyanakkor szakadásokat, vagy legalább is feszültséget más tagállamokkal. Olyan, a kontnens ügyeiben komoly befolyással rendelkező országok ugyanis, mint például a Dél-afrikai Köztársaság vagy Algéria, ellenszavazattal éltek. Ezek az országok hagyományosan a nyugat-afrikai Polisario Front támogatói közé tartoztak: ez a felszabadítási mozgalom a vitatott nyugat-szaharai terület marokkói elfoglalása óta harcol Rabat ellen, s népszavazással akarja eldönteni a hajdan spanyol gyarmati ellenőrzés alatt állt régió önállóságát.