- Vasárnapi hazatérését követően szinte minden lépéséről beszámolt a tévés és az írott sajtó – miként éli meg a fokozott érdeklődést?
- Nos, igen, volt néhány interjúm az utóbbi napokban… Nagyon jó érzés ez, hiszen ez az első olyan eredményem, ami sok ember számára érdekes lehet. Remek a sikerélményben fürdőzni, ám nagyon fontos, hogy ez nem tarthat tovább számomra néhány napnál, mert tovább kell lépni, s már a jövőt kell nézni.
- Pihenésre is jutott idő a tornagyőzelem óta?
- Nem panaszkodom, mert hazafelé a repülőúton sokat tudtam pihenni. Kemény heteket hagytam magam mögött, jólesett kicsit elmélyedni a gondolataimban. Volt alkalmam átgondolni például a torna kritikus pontjait, a mérkőzéseket eldöntő pillanatokat is.
- A döntő vagy a sikerig vezető út volt nehezebb?
- Egy ilyen rangos tornán természetesen mindkettő. Az első két mérkőzésre mondhatjuk azt, hogy viszonylag sima volt, majd a folytatásban a második kiemelt ellen úgy éreztem, hogy életem legjobb teniszét nyújtva diadalmaskodtam. Nem játszottam olyan jól később az elődöntőben és a döntőben sem, mint akkor a nyolcaddöntőben, ahol a legfegyelmezettebb voltam.
- A finálé első szettjét az izraeli ellenfele nyerte. Akkor elbizonytalanodott?
- Utólag bevallom, kicsit elvesztettem a hitemet az első szett elvesztése után. Akkor és ott tudtam, hogy onnantól mindennek össze kell jönnie, hibátlant kell nyújtanom, ha fordítani szeretnék. Ez szerencsére sikerült. A sikeremért a lelátón szurkolóknak is nagyon köszönöm a töretlen biztatást, hiszen a támogatásuk nélkül nem sikerült volna győznöm.
- Ez volt az egyetlen hullámvölgy az ausztráliai hetek során?
- A Grand Slam tornát megelőzően elindultam egy egyes kategóriás versenyen is (Piros ott is eljutott a döntőbe – a szerk.), amelynek elődöntőjében egy masszív fizikumú, számomra ismeretlen, erős ellenfél ellen játszottam. Vele szemben a döntő szettben már 4:2-es hátrányban voltam, ez volt az első komolyabb akadály Ausztráliában. A jövőre nézve tanulság, hogy fontos megtanulnom, nem szabad mindent kiadnom magamból a felvezető versenyeken.
- Ki vagy mi segített átlendülni a holtponton?
- A helyszínen tartózkodó édesapám jelenléte óriási pluszt adott a legnehezebb pillanatokban is, de ez így van mindig, amikor valamely családtagom elkísér egy-egy versenyre. Azzal egyébként magamat is megleptem, hogy a fináléban döntő szituációban is képes voltam megőrizni a nyugalmamat. Teljesen levetkőztem magamról a nyomást, felszabadító érzés volt.
- A Magyarországon maradókkal tartotta a kapcsolatot?
- Az edzőimmel, például Szathmáry Tiborral is minden nap beszéltem telefonon, ők rengeteget segítettek abban, hogy a későbbiekben megfelelően be tudtam osztani az erőmet. A tornát megelőzően olyan játékosok, mint Fucsovics Márton és Gödry Levente is segítettek a mentális felkészülésben, de mellettük az MTK Park Teniszklubnak is sokat köszönhetek.
- A döntőben átéltek után kit hívott fel először?
- Édesanyámat hívtam fel először, illetve minden értem szorító családtagommal, így a testvéreimmel is váltottam néhány szót. Később a barátaimat, volt iskolatársaimat is megkerestem, illetve rengeteg gratuláló üzenetet kaptam – sajnos még mostanáig sem tudtam mindre válaszolni.
- Mennyire motiválja az, hogy legidősebb testvérként megfelelő példát mutasson két öccsének?
- Nagyon szeretnék pozitív példát mutatni nekik, bevallom ez is motivációt jelent az utam során. Nagyon köszönöm, hogy mögöttem állnak, sokat támogatnak, s hogy bizony ők is lemondanak néhány dologról azért, hogy elérhessem a céljaimat. A testvéreimnek és a családomnak jár elsősorban a köszönet.
- Gimnazistaként hogyan képes egyensúlyozni az iskola és az élsport között?
- Magántanuló vagyok, s már most biztos vagyok benne, hogy a folytatásban is nagyon nehéz lesz kiegyensúlyozni az arányokat a sport és az iskola között, hiszen sűrű a versenynaptár, a viadalokra pedig fontos a felkészülés. A tenisz és az edzések jelenleg teljesen kitöltik az életemet, ez sajnos meglátszik a tanulmányi eredményeimen is, sajnos jelenleg közepes tanuló vagyok.
- Az ausztrál sikerrel magasra tette a lécet. Mi következhet a folytatásban?
- Érzem, hogy a tornagyőzelem óta emelkedtek az elvárások velem szemben, s ez így lesz a folytatásban is. Próbálok minden versenyre ugyanígy felkészülni, ugyanilyen hozzáállással dolgozni, mint eddig, s bízom abban, hogy az eredmények sem maradnak majd el. A nagy célok eléréséhez fontos, hogy megerősödjek, hiszen a megfelelő izomzat alapvető feltétele annak, hogy – akár idővel a felnőttek mezőnyében – a hosszabb mérkőzéseket is bírjam fizikálisan. Ez a következő időszak egyik legfontosabb feladata.
