Új jövőt helyezett kilátásba a baloldal számára Benoit Hamon. A kampányban a havi 750 eurós általános alapjövedelem bevezetésének javaslatával kitűnő, 49 éves politikus saját megfogalmazása szerint „kívánatos jövőt” javasol a franciáknak, a baloldalnak szerinte „hátat kell fordítania a régi megoldásoknak, amelyek tegnap sem működtek és a jövőben sem fognak”. A szocialisták jelöltje egyértelműen balra kíván fordulni. Ezt jelzi, hogy együttműködést ajánlott a balszárny illusztris képviselőjének, Jean-Luc Mélenchonnak, valamint a radikális baloldali környezetvédő politikusnak, Yannock Jadot-nak, aki önállóan kíván indulni a 2017-es választáson. A Mélenchon és Hamon közötti közeledés már a második forduló előtt nyilvánvaló volt, előbbi egy kávéra invitálta Hamont, s őt is támogatta az előválasztás második fordulójában. Az eredmények közlése után elsők között üdvözölte Valls vereségét.
A cél egyértelmű, Hamon meg akarja szerezni minden baloldali szavazó voksát. Ez azonban nem biztos, hogy sikerre vezető stratégia, mert 2012-ben Francois Hollande is nagyban köszönhette annak a győzelmét, hogy megcélozta a centrumot.
Hollande elnök ugyan megpróbálta egy váratlan húzással új alapokra helyezni a baloldalt, új esélyt adni a szocialistáknak, a törekvése azonban nem igazán jött be. Tavaly bejelentette, nem kíván újra indulni államfőként. Az Ötödik Köztársaság történelmében első ízben volt példa arra, hogy egy államfő nem törekszik második mandátumra. Hollande-nak azonban nem volt más lehetősége, lényegében az egyedüli lehetséges megoldást választotta, hiszen népszerűségi mutatója 5-10 százalék közötti volt. Esélye sem lett volna az újraválasztására, s egy nagyon súlyos kudarc a szocialistákat is végveszélybe sodorhatta volna – vélték elemzők. A köztársasági elnök ezért előre tolta hűséges miniszterelnökét, a katalán gyökerekkel rendelkező Manuel Vallst, aki a szocialisták legnépszerűbb politikusai közé tartozik, igaz, a népszerűség szó ez esetben viszonylagos. Valls még belügyminiszterként vált a kormány legkedveltebb tagjává, miniszterelnökként azonban az ő népszerűségi mutatója is megindult lefelé a lejtőn.
Hollande számításai végül nem jöttek be, a túlnyomórészt szocialista hívek a baloldali fordulatra szavaztak, Valls ezzel két szék között a pad alá esett. Kormányfői tisztségéről le kellett mondania az előválasztás miatt, de még az elnökválasztás első fordulójában sem vehet részt. A párt egyébként másodszor rendezett minden választó számára nyitott jelöltállító előválasztást, három hónappal az elnökválasztás előtt, amelynek első fordulóját április 23-án, a másodikat pedig május 7-én tartják. A voksolás időzítése sem volt véletlen, a párt azt remélte, minél közelebb rendezik az elnökválasztáshoz, annál nagyobb esélye lehet a szocialista jelöltnek. Ezúttal azonban ez a számítás sem jött be.
Összességében megállapíthatjuk, hogy Franciaországban mind a jobb-, mind a baloldal előválasztása meglepetést hozott. A Republikánusok tavaly novemberben megrendezett előválasztása előtt hónapokon át teljesen biztosnak látszott, hogy a döntőt Alain Juppé, Bordeaux polgármestere vívja majd a volt köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy ellen, s a második körben valószínűleg Juppé győz majd. A televíziós viták azonban teljesen felborították az előzetes jóslatokat, Sarkozy már az első körben búcsúzott, s már ezt is nagy fölénnyel nyerte meg Francois Fillon, aki végül simán verte meg Juppét.
A szocialisták előválasztása ugyan kisebb figyelmet keltett, hiszen nincs olyan felmérés, amely szerint a párt bármely jelöltjének lenne esélye bekerülni a második fordulóba, ám itt is meglepetés született, amit szintén a televíziós viták idéztek elő. Benoit Hamon tűnt a meggyőzőbbnek, vagy inkább fogalmazzunk úgy, olyan ígéreteket tett, amelyek jól csengnek a franciák fülében. Például feltétel nélküli alapjövedelmet ígért, bár nem tudni, miből. Valls a vitákban rendre azzal támadta: ígéretei megvalósíthatatlanok, ez azonban a választókat nem igazán érdekelte.
Hamon megválasztása sem gyakorol különösebb hatást a szocialisták esélyeire az elnökválasztáson. Az Ipsos legutóbbi felmérése szerint míg Valls kilenc, Hamon csak nyolc százalékot kapna az első fordulóban. Az egyértelműen baloldali nézeteket képviselő Hamon győzelme Emmanuel Macron volt gazdasági miniszter esélyeit növelheti, hiszen Valls gazdaságpolitikája sokkal inkább hasonlít az övéhez, mint a szocialista jelöltéhez. A volt kormányfő Valls előre jelezte is: az államfőválasztás kampányában nem hajlandó támogatni Hamont. Macron egyelőre amolyan sötét ló. A mostani felmérések szerint 18-20 százalékra számíthat az első fordulóban, Fillon 25-re, Marine Le Pen pedig 27-re, ez azonban nem olyan vészesen nagy hátrány, s ha Macron jól szerepel a televíziós vitákban, akkor akár esélye is lehet arra, hogy bekerüljön a második fordulóba, s minden korábbi jóslat ellenére ismét baloldali jelölt kerülhessen az Elysée-palotába. Az Ipsos felmérése szerint Macron 64-36-ra verné a Nemzeti Front elnökasszonyát a második körben, Fillon csak 62-38-ra.
Az 1967-ben született Hamon egyébként tizenegy évvel idősebb Macronnál. Gyermekkorában családjával egy időre Szenegálba költöztek, s szülei válásakor tért vissza Bretagne-ba. Már fiatalon a politika felé fordult a figyelme, részt vett ifjúsági megmozdulásokon, s ő adott új lendületet a szocialista ifjak mozgalmának: 1993-ban választották elnökévé, amikor Michel Rocard volt a szocialisták főtitkára. Hamont is „rocardistának” tartották. 1997-ben indult első ízben parlamenti képviselőként, ám a második fordulóban alulmaradt egy centrista jelölttel szemben. Ezt követően az akkori munkaügyi miniszter, Martine Aubry munkatársa lett. 2001-2004 között aztán az Ipsos közvélemény-kutatóhoz került stratégiai tervezőként. 2004-ben került az Európai Parlamentbe. A szocialisták balszárnyához sorolták, aki 2005-ben a nem-kampányban vett részt az európai alkotmányról szóló népszavazást megelőzően. Ehhez képest érdekes, hogy még ugyanebben az évben az európai ügyekkel bízták meg a szocialistáknál, 2007-ben azonban lemondott a posztról, miután a tömörülés támogatta a módosított uniós alapszerződést. 2008 decemberétől a szocialisták szóvivője volt.
2011-ben jelentette meg „Lapozzunk” című munkáját, amelyben a liberális fejlődés új alapokra helyezését, egyfajta baloldali fordulatot követelt. 2012-2014 között gazdasági miniszterhelyettes lett Jean-Marc Ayrault kormányában, 2014 áprilisától augusztusáig pedig az oktatási tárca élén állt.
Hamon elnökjelöltsége érdekes fejezet a szocialisták történetében. Megválasztása annak a jele, hogy a szocialista szavazók a párt irányváltását akarják.