Provence egyike Franciaország 26 régiójának. A neve hivatalosan Provence-Alpes Côte d’Azur-nek vagyis rövidítve PACA. Már ebből a névből is látható, hogy mennyire különböző tájak otthona ez a régió. Az apró történelmi falvak meghittségétől, a csillogó gazdagság szinonímájaként ismert Côte d’Azur-on át egészen az alpesi üdülőtelepekig van itt minden. Más arcát mutatja a rekkenő nyárban és a fagyos télben, de mindig különleges.
A történelem sodrában
A francia Riviérát jó 300 éve fedezte magának az angol arisztokrácia. A nedves, hűvös, ködös brit telek elől menekülve találtak rá, és szebbnél szebb villáikkal, szállodáikkal egykettőre megváltoztatták a táj arculatát. Az üdülési szezon itt szinte egész éven át tart.
Miért hívják Provence-nak? Ez a terület egyike volt a mai Olaszország területén kívül fekvő területnek, amelynek sorsát a rómaiak 150-ben úgy rendezték, hogy legyen a neve új provincia “Provincia Narbonnensis”, és a fővárosa Narbonne. Mivel a név túl bonyolult lett, hamarosan Provincia Nostra-ra változtatták, végül pedig röviden csak Provence lett.
A csaknem 32 ezer négyzetkilométernyi területen négymillió ember lakik. Ők a tartomány keleti részén többnyire a turizmusból, míg a nyugati területeken inkább az iparból próbálnak megélni.
A festői kisvárosnak tűnő Aix-en Provence valójában nagyváros, óriási szökőkúttal, óriás platánsorral, óriás körforgalmú térrel. Aix-En Provence-t i.e. 123-ban alapította Caius Sextius Calvinus főkonzul, s ásványforrásai miatt Aquae Sextiae nevet adta. Ezek a 35 fokos hőforrások ma is működnek, és különösen kedveltek. Igazi kulturális központ nyüzsgő élettel Lakói féltve őrzik Cezanne, Stendhal, Zola hagyományait, hiszen ők mind Aix-en Provence szülöttei.
A provence-i illatok otthona
Az igazi Provence bájos és bensőséges hangulatát nem Cannes-ban, Nizzában, vagy Saint Tropez-ben kell keresnünk. Ennek otthona Eze, Grasse és Menton, közel az olasz határhoz.
A tartomány keleti részében, Cannes-tól északra található Grasse hegyoldalba meredeken kapaszkodó városa egy igazi parfümváros, a francia parfümgyártás központja. Üzemlátogatást is lehet tenni, ahol rendszerint az illatok palackba mentését mutatják be a turistáknak, de ugyanilyen érdekes a korhű öreg gyár, ahol hatalmas tartályokban főzik a virágszirmot, és keverik az illatokat. Vásárolhatunk is a Fragonard-ban vagyis a Parfüm Múzeumban.
Orange városát a rómaiak alapították és a veterán harcosok számára virágzó várossá építették. Egykor csodálatos színházából megmaradtak az öltözők, a díszlettárak, függönytartók és egyéb tárgyak. A színház lábánál ma is nagy a forgalom: itt piacozik Orange apraja nagyja. A sokszor merev és túlságosan is önérzetes franciák itt délen nem élnek olyan feszes rend szerint. Befogadóbbak, jámborabbak és hajlandók angolul is megszólalni. Ez a könnyed déli felfogás azzal is igazolható, hogy Provence nagyobb településein még a városnéző buszok a tarifáiból is lehet alkudni.
Színes bábok és a citrom ünnepe
Az egyik dolog, ami Provence-t a legismertebb francia tájegységgé teszi, az a bor és a gasztronómia. Itt már nagyon régen készítenek bort, és a legfinomabbaknak – a termelők szerint - rózsaillata van. Persze mi mást várhatunk egy ilyen illatos tájon? A konyha itt igazán mediterrán. Bőségesen használnak a szakácsok zöldséget, és a tengerparton a tenger összes gyümölcsét. Nem hagyhatjuk ki a hagyományos kenyeret, az úgynevezett fougasse-t, vagy a hagyományos provence-i pörköltet, az úgynevezett Daube-t sem. A marseille-i a klasszikus Bouillabaisse háromféle halból készül, de természetesen rengeteg összetevő adja jellegzetes ízét. Sok étel erősen fűszerezett, tartalmazza a jól ismert Herbes de Provence keveréket mely szárított gyógynövényekből készül.
Februárban az egyik legnagyobb esemény is kapcsolódik a gasztronómiához. Ez pedig a hagyományos Citrom Ünnep Menton városában. Itt aztán karneváli a hangulat citrom-témájú felvonulások zajlanak éjjel-nappal, a gólyalábasok, tűznyelők, zenészek, akrobaták népesítik be a kanyargós utcákat. A program az idén február 11-től március 1-ig tart megállás nélkül. Ha pedig már úgyis itt vagyunk, csak egy ugrás Nizza, ahol szintén február 11-én kezdődik a látványos farsangi karnevál. Az utcákon mindenhol szembe jönnek a hatalmas fejű karneváli bábuk, a „Grosses Tetes”, melyeket évről évre évszázados technikákkal, készítenek a szakavatott mesterek. A modern nizzai karnevál története 1873-ig nyúlik vissza, de a hagyomány a középkorból ered, mikor a köznép így gúnyolta ki a cifra arisztokráciát.
Kicsit olyan, mint a busójárás, csak sokkal színesebb és itt senki nem akar elijeszteni senkit. A tél pedig errefelé magától is elmegy, úgy március elején.
