A vád szerint 2013. januárjában a mai MSZP-s országgyűlési képviselő, akkori XIII. kerületi alpolgármester közvetítőn keresztül ötmillió forintot kért azért, hogy egy, az önkormányzati üzlethelyiség bérleti jogát a – fedett nyomozó - vállalkozónak adja. „A jogtalan vagyoni előny átadására végül nem került sor, de a törvény szerint a bűncselekmény ettől függetlenül befejezett” - fogalmaz a vádirat. Az ügyészség ugyanakkor leírta: „B. István – A Nemzeti Védelmi Szolgálat besúgója a - bérlemény megszerzésének, illetve ennek érdekében jogtalan előny fizetésének „valós szándéka nélkül” (és ez fontos momentum!) kereste a kapcsolatot az alpolgármesterrel. Ez valójában egy bűncselekmény jogtalan kiprovokálása.
Hiszékeny az eljárás során többször kijelentette: a vád hamis, koholt, és közönséges provokáción alapszik, de még így sem sikerült őt „lebuktatni”. A vádlott felvetette: miért nem vitte el a hatóság az ügyet odáig, hogy valóban tetten érhesse a kenőpénz elfogadásán? Talán, mert tudták, hogy a gyanú alaptalan?
Először bűnösség megállapítását és súlyosítást kért az ügyészség, majd az eljárás megismétlését. Az ügyész másodfokon a magyar nyelv nehézségével magyarázta az első fokú felmentő ítéletet. Ebből igyekezett levezetni azt, hogy a bíróság tévesen értékelte a lehallgatott beszélgetések tartalmát.
A kenőpénzt minden esetben az ügyben bevetett fedett nyomozó hozta szóba, Hiszékeny Dezső pedig az egyik – lehallgatott – beszélgetésen kilencszer hárította el a felvetést, például úgy, hogy „ez elég durva", „nincs ilyen", „soha semmit ne adjon", „ez egy irreális történet".
A történethez tartozik, hogy a szóban forgó ingatlant azóta sem sikerült sem bérbe adni, sem értékesíteni.
