Valóban nagyon fontos lenne, hogy amint a repülőgépek fedélzetén, úgy a hosszabb útra induló buszokon is vezessék be az előzetes fedélzeti tájékoztatást, hogyan kell viselkedni vészhelyzet esetén. Hol találhatók az ablaktörő kalapácsok, vészkijáratok, miképpen, merre lehet menekülni – és főként, hogy a biztonsági öveket bekapcsolva kell tartani. Ezt javasolta a veronai tragédiában érintett buszos cég vezetője, és ebben egyetért vele Nemes Gábor, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnöke is. Az érdekképviseleti vezető szerint a figyelmeztetés azért is lenne fontos, mert ezután mindenki a maga – gyermekek esetében a felnőtt kísérők - felelősségére köti vagy nem köti be magát. A járművezető ugyanis a továbbiakban képtelen ellenőrizni – nem is dolga –, hogy betartják-e utasítását.
Nemes arra is felhívja a figyelmet, hogy a buszvezetői hivatást valódi szakmának kellene elismerni, ennek megfelelően kezelni, bérezni. Mert ez nem csupán egy jogosítványt, hanem sok fontos más ismeretet is megkövetel, emberéletek tucatjai múlnak rajta. Ám sokszor a munkáltató és a megrendelő sem veszi ezt figyelembe. Az elnök emlékeztet rá: a váltósofőrök „pihenése” az utastérben, menet közben nem elegendő. De az sem mellékes, hogy a külföldi szállásokról rendszerint reggel-délelőtt ki kell jelentkeznie a csoportnak, de míg a turisták az utolsó napot még kihasználják, addig a sofőröknek biztosítani kellene az - általában esti - indulásig a pihenési lehetőséget a szállodában. 8-12 órát üldögélni egy hallban vagy a buszon nem nevezhető pihenésnek.
Sajnos azonban a járművezetőket a legtöbb helyen ma is segédmunkásnak tekintik és a munkájukkal járó felelősséget, az azzal járó stresszt gyakran nem veszik figyelembe. Ezt – Nemes véleménye szerint – a Munka Törvénykönyvének kellene szabályoznia.
A tragédiák után mindig kapkodó, esetleg felületes jogalkotással igyekszik az állam reagálni az eseményekre, a közvélemény nyomására - olyankor, amikor a kiváltó okok még nem is pontosan ismertek. Ez baj - mondja Németh Péter, a CLB független biztosítási alkuszcég értékesítési és kommunikációs vezetője. Jelenleg kizárólag a tanárok felelősségérzetén, gondosságán múlik, kötnek-e, és ha igen, milyen biztosítást a külföldi kirándulásokra. Ez ugyanis ma még nem kötelező. Az is fontos, hogy csak megfelelő állapotú és felszereltségű járművel induljanak útnak. Németh felidézi: nem egyszer előfordult, hogy a szervező pedagógus szállított le csoportot, halasztott el utazást, mert észlelvén a kiállított busz állapotát, alkalmatlannak találta az elindulásra.
Véleménye szerint szükséges lenne szabályozni azt, hogy milyen minimumfeltételek mellett kötött biztosítással legyen csak szabad ilyen túrákat szervezni. Ez a tragédiákat ugyan nem előzi meg, de egy nem várt esemény bekövetkezésekor komoly segítséget jelenthet a családoknak. Napi egy kóla vagy sör árából már komoly, széles körű felelősségvállalás vásárolható a biztosítóktól.
Abban mindkét szakember egyetért, hogy – elsősorban szállásdíj-spórolásból – a diákok éjszakai buszoztatásának megtiltása önmagában nem jelent nagyobb biztonságot, hiszen a busztragédiáknak csak töredéke történik az éjszakai órákban – amikor a csekély forgalom mellett jóval kisebb a balesetveszély, mint zsúfolt nappali időszakokban. Az autóbusz pedig továbbra is jóval biztonságosabb közlekedési eszköz, mint a személyautó. A legfontosabb elérendő cél a járművezetők megfelelő pihentetése – de mai csekély megbecsültségük mellett ez egyelőre vágyálom.