Második napja tartja címlapján a kormánypárti lap Majtényi László elleni támadásait; aligha kérdéses, hogy felsőbb utasításra teszi. Mindezt pusztán azért, mert a hajdan volt ombudsmant - ahogy ők jelzik, idézőjelben - a civilek köztársaságielnök-jelöltté akarják emelni. Ehhez persze a civilek kezdeményezését aláíró értelmiségiek közül kell szemezgetni; a derék jobboldali olvasótábornak elég csak jelezni, kik is ők, máris tudják, hogy hová tegyék az egész akciót és az azt támogatókat. Heller Ágnes, Iványi Gábor, Parti Nagy Lajos, Kéri László, Bródy János, Ferge Zsuzsa, Mendrey László nem is lehet más, mint maga a patás ördög, ha ők egy ilyen mozgalom mellett felbukkannak, azonnal biztosak lehetünk benne, hogy a nemzetellenes erők gyűltek össze egy csapatba.
Egy keddi fórumon volt szerencsém éppen Majtényi Lászlót kérdezni többek között arról, hogy számít-e a kormánypárti erők, az odasorolandó média támadásaira, azaz a kilencven százalékos fölényben lévő kormányhű orgánumok karaktergyilkossági kísérleteire. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetője azonnal igennel válaszolt, legfeljebb ezen a kilencven százalékon csodálkozott el egy kicsit, bár nem tudom miért. A kérdés egyébként azért is hangzott el, mert - eleddig - ez a jobboldaliként számon tartott, szerintem pedig csak megfelelni vágyó, azaz inkább csak jobboldalinak kinevezett csapat még nem bántotta. Márpedig ez merőben szokatlan; valamiért nem kapták még meg a startjelet. Az említett rendezvényen Majtényi arról is beszélt: az élete nyitott könyv, sem szakmailag, sem erkölcsileg, sem anyagiakban nem tudnak olyan pontot találni, amelyben támadhatónak érzi magát. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne próbálkoznának, korábban például azzal igyekezték lejáratni őt, hogy tizennyolc éves korában maoista volt. Természetesen ez az állítás sem felelt meg a valóságnak, mondta, hiszen megrögzött Mao-ellenes volt, ám ha mégis lenne bármennyi igazságtartalma, vajon milyen jelentősége van ennek most, hatvanhat éves korában?
Szívesen mondtam volna akkor és ott Majtényinek, hogy ne becsülje le az ellenoldal képességeit, hiszen nem az állítás valóságtartalma a lényeg - mint a Mao példa is mutatja -, hanem a fantázia; meddig mernek elmenni a karaktergyilkosságban.
Amúgy: bármeddig.
Mindazonáltal, tegyük hozzá gyorsan, Majtényi még csak nem is hivatalos köztársasági-elnök jelölt, hiszen nincs meg egyelőre a negyven országgyűlési képviselői támogató aláírás. Ráadásul, ha meg is lesz - ami talán a demokratikus gondolkodás erősítése miatt sem lenne nagy baj - akkor sincs semmi esélye, hogy elnökké váljon, hisz köztársasági elnököt nem a nép, hanem a parlament választ. Márpedig ott jelentős fideszes többség van, következésképp Áder Jánosnak nincs mitől tartania, ő lesz a következő öt évben is Magyarország köztársasági elnöke.
De ha így van, ha Majtényinek szinte a nullával egyenlő az esélye, akkor miért ez a támadássorozat ellene? Miért gondolják úgy a jobboldalon, hogy ágyúval kell lövöldözni rá? Miért gondolják azt, hogy mindenkit, akit nem ők jelölnek, aki nem feltétlenül az ő oldalukon áll, azt le kell vadászni? A pénteki Magyar Időkben például azt találják írni Majtényiről, hogy adatvédelmi biztos korában - több országgyűlési képviselő szerint - egyszemélyes Alkotmánybíróságot játszott, ráadásul régi ismeretség fűzi Demszky Gábor volt főpolgármesterhez, akivel 1972-ben (tehát 22 éves korában) részt vett egy demonstráción, amelyen a Kádár-rendszer március 15-ét megünneplő ellenzékével szemben tüntettek - internacionalista alapon, vörös kokárdával. A kormány lapja a diktatúra ellen baloldali, marxista alapon tiltakozókat bélyegezi meg ezzel. Szívesen mondanám: nevetséges. De nincs kedvem mosolyogni rajta, mert - mint említettem - manapság az ország lakosságának döntő többségéhez ezek a gondolatok, ezek az "érvek" jutnak el.
Nem mellesleg, ugyanezen újság első oldalán az olimpia elleni aláírásgyűjtő civilszervezetet is minősítették; ők a belvárosi elitet képviselik a lap szerint, jelentsen ez bármit is. Egy biztos: az ő fogalmi rendszerükben e belvárosi elit a bűnös lét szinonimája, amit Bencsik András már sokkal egyértelműbben fejez ki; aki nem akar olimpiát, az hazaáruló.
És a lényeg valahol itt érhető utol. Vagy abban, amit Orbán Viktor mondott csütörtökön, Brüsszelben, a Konrad Adenauer Alapítvány rendezvényén. A magyar miniszterelnök többek között arról beszélt, hogy az emberek a nyílt társadalmak helyett, demokratikus társadalmat akarnak. Mintha a nyílt társadalom gondolata nem éppen a demokratikus gondolkodás és berendezkedés erősítését jelentené. Mert mit is jelent dióhéjban a nyílt társadalom? Azt, hogy az emberek megmondhatják a véleményüket a hatalomnak. Hogy törvény garantálja a szólás-, a sajtó és a gyülekezési szabadságot, valamit más jogokat és szabadságokat, amelyek felhatalmazzák az embereket, hogy megvédjék magukat a hatalom visszaélésével szemben.
Márpedig a mai magyarországi hatalom éppen ezt nem akarja. Ezért került a célkeresztjébe Soros György, aki ugye eme nyílt társadalom fő támogatója és képviselője. És mint ilyen, támogatja Majtényi László intézetét is. Vagyis: ez az adminisztráció nem a nyílt társadalmat nem szereti, hanem a demokráciát. Azt a demokráciát, amely ellenőrizni és korlátozni akarja az ő hatalmát. Ez a hatalom ezért kedveli inkább az hetvenes évek Kádár-rendszerét.
