Minden gyermek előbb-utóbb elhagyja a szülői házat, de akik betegség, vagy más tragédiák miatt örökre eltávoznak, ők sohasem térnek haza. Ezt igazán csak azok tudják átérezni, akik családjában ez megtörtént, így én is. 17 éves korában veszítettem el nővéremet. Akkor 13 éves voltam, igyekeztem életem során a keserű emlékre nem gondolni, de ilyen tragédia, amely most a diákokkal történt rögtön a felszínre hozta.
Mintha ma történt volna amikor az osztályba bejött az igazgató és súgott valamit a tanár fülébe, aki ezután rám nézett szomorúan és azt mondta menjek haza. Mivel a mentő éjszaka vitte el a nővéremet tudtam, hogy ez csak vele lehet kapcsolatban. Otthon aztán amikor anyám zokogva ölelgetett én is sírtam. A karácsony ezután soha sem volt olyan mint azelőtt, nem volt ott valaki, akinek ott kellett volna lennie. Családunk azóta sohasem volt és nem is lesz teljes, mint ahogy azok a családok sem, akik ezt a tragédiát most elszenvedik.