A fenti címmel megjelent, január 18-i írással kapcsolatban lenne néhány megjegyzésem. Számomra nem tisztázott, melyik újságíró cikkére reagált a szerző, mert ez írásából sehol nem derül ki. Azt sem értem, mitől olyan megveszekedetten lelkes Orbán-hívő, amikor eszményképe semmi jót nem tett az országgal. Ja, hogy mit szajkóznak a kormány propagandistái a rádióban, televízióban, az teljesen érdektelen. Azt kell nézni, amibe lépten-nyomon beleütközünk: a teljes, kilátástalan nyomort. Ne Mészárosék, Széles Gáborék, Andy Vajnáék, Rogán Antalék, Lázár Jánosék, Matolcsy Györgyék gátlástalan gyarapodását tekintsük mértékadónak, ha az általános életszínvonal minőségét vizsgáljuk, hanem az utcára lökött tízezrek mindennapi szenvedését! Ezért szeressük Orbánt?
Nem derül ki Bánki Zoltán olvasó írásából az sem, kit szólít fel arra, ne vegye egy kalap alá a Kádár-rendszert és az Orbán-kormányt, s főleg, miért ne tegye? A szerző feltehető véleménye szerint azért nem lehet a két politikai kurzust egy lapon említeni, mert Orbán szinte éteri magasságokba emelte a magyar lakosság életszínvonalát, amilyenre nemhogy a magyar, de az emberiség eddigi történelmében soha nem volt még példa. Arról nem is beszélve, hogy széleskörű demokráciát vezetett be hazánkban. No persze, szabad a Vezért dicsérni, Kádár idején sem volt más a helyzet, de ő nem tétetett közzé olyan politikai hirdetéseket, hogy "Magyarország erősödik", nem sugallta, hogy egész Európa, sőt az egész világ csodájára jár a magyar eredményeknek. Nem neveztette magát a nemzet főtitkárának, nem osztotta meg az országot szekértáborokra, nem zárta ki az emberek egyes csoportjait a nemzet egészéből.
Nem volt munkanélküli, nem kellett kórházi osztályokat bezárni orvoshiány miatt. Kádár nem az ellentéteket, hanem a megegyezést kereste. Nem használta fel hatalmát gazdagodásra. Ettől függetlenül nem kívánom vissza Kádár rendszerét, mivel diktatúra, mégsem éreztem - ahogy Vona Gábor kifejtette néhány nappal ezelőtt és ebben kivételesen egyetértek vele - az általános légkört olyan nyomasztónak, elviselhetetlennek, mint ma. Kádár szakmai kérdésekben kikérte mások véleményét és hallgatott a szakértőkre, nem ment a saját feje után, mint Orbán, aki, ha kiderül, hogy hibázott, általában az előző szocialista kormányokat okolja.
