Van Kossuth-díja meg József Attila-díja, plusz két tucat más díja és elismerése. De mindenekfelett: az olvasói szeretete díjazta őt költői pályáján végig, indulása óta. Már lobogó hajú egyetemista költőként is. Amíg ennek még módja volt, járta az országot, mert mindenfelé hívták író-olvasó találkozókra. Városokban és falvakban szerették hallani a verseit, érdekelte az embereket, mit gondol a mindenkori jelenről, mert nagyon magukénak érezték.
Nem tartozott szekértáborokhoz, önmagát adta, őszintén kimondva azt, amiről úgy látta, fáj azoknak, akiknek nincs hatalmukban kimondani, hogy nagyon fáj. Baloldalt dobogott a szíve akkor is, amikor ez rohadtul nem volt divatos ebben a hazában, sőt. Cecco (több mint fél évszázada így szólították őt évfolyamtársai a pesti bölcsészkaron, miután olasz szakos volt) szíve ma is baloldalt dobog. Ezért szeretik őt, akik olvassák és hallgatják, amit ír.
Ma barátai köszöntik: Merényi Judit és Farkas László szerkesztői gondozásában és műsorvezetői közreműködésével. Este 7 órakor az Óbudai Társaskörben születésnapi estet rendeznek Baráti portré egy reneszánsz emberről címmel. A költőt köszönti énekkel Ardó Mária és Csák József, a zongorán Harazdy Miklós játszik, verseket mond Szersén Gyula. Az ünnepelt reneszánsz ember beszélgetőtársai lesznek Czigány György, Madarász Imre, Szakonyi Károly és Szinetár Miklós. Baranyinak nincs más dolga, mint örülni a szeretetnek és még sokáig megmaradni annak, amiért szeretik: Baranyi Ferencnek.