- Nemzetáruló

Nemzetáruló lettem, mivel a mai napig ellenzem a budapesti olimpia tervét. Elárulom a hazát és idegen érdekek szószólója vagyok, mert az a véleményem, rengeteg fontosabb terület van ma Magyarországon, mint a sport. A hon ellensége vagyok, mivel úgy vélem: az olimpia tervének két célja van: Orbán mérhetetlen egojának és sportimádatának kielégítése, valamint a lehető legtöbb pénz lefejése a költségvetésből és az EU-pénzekből. A magyar dicsőség ellenzője vagyok, hiszen azt tartom: tucatnyi olimpiai aranyérem sem ér fel egy normálisan működő egészségüggyel, oktatással, szociális ellátó rendszerrel, megbízható tömegközlekedéssel, az emberek igényeit kiszolgáló állammal. Demagóg is vagyok, mert az a véleményem, hogy ostoba pazarlás az olimpiai propagandája, nem jó nekünk, ha néhány billió forintot elvernek erre a célra, majd évekig nyögjük az adósságokat és az építmények fenntartási költségeit, amelyeket később nem fogunk tudni hasznosítani. Azt sem fogom fel, miért akarjuk mi, elmaradottságunk tudatában, erőnket megfeszítve az éves GDP 9 százalékát költeni egy olimpiára, amikor más, gazdagabb nemzetek 1-2,5 százalékot fordítottak erre a célra, s azt is megszenvedték? Csökött materialista szemléletemmel azt sem látom be, miért oly fontosak a kormánypártnak a sportszövetségek, miért tölti be azok vezető posztjait saját kádereivel, miért nem talál nekik fontosabb feladatot. Terhemre róható még, hogy bár a mozgás híve vagyok, s öregen is rendszeresen sportolok, nem értékelem, milyen remek dolog a heti öt tornaóra az iskolákban, amelyeket terem híján a folyosón vagy a lépcsőházban tartanak, a közismereti tárgyak helyett. Tudjuk: a haza nem lehet ellenzékben – ezért nem is tartozom ahhoz a hazához, amely ma kizárólag Orbánt és bandáját jelenti.