A két nappal ezelőtt nyilvánosságra került közbeszerzési eljárásról szóló értesítő szerint a Miniszterelnökség öt festményt készül megvásárolni, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy díszítsék a budai várba költöző hivatalt, valamint azért, hogy méltón "reprezentálják a XVIII. és XIX. század magyar művészetét."
Ligeti Antal: Rózsahegy (Bodrogközi táj), készült: 1870
Az Index értesülései szerint a Miniszterelnökség Kalmár Tímeától vásárolja meg képeket, Kalmár pedig a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (Kogart) alapítójának - forrásaink szerint volt - hitvese. A beszerzett alkotások között van az idealisztikus vonulatú tájképfestészet képviselőjeként híres Ligeti Antal két műve, a Rózsahegy (Bodrogközi táj) és A Balaton Szigligetnél című alkotás. Megvásárolni kívánják a jószerivel csendéleteiről híres Bogdány Jakab munkái közül a Sárgaszárnyú ara, valamint a Virágcsendélet című 18. század elején született alkotásokat.
Bogdány Jakab: Virágcsendélet, készült: 1700 körül
A Miniszterelnökség kinézte magának Spányi Béla Naplemente a pusztán című 1891-ben készült festményét is.
A Miniszterelnökség tájékoztatása szerint a képekért összesen mintegy nettó 282 millió forintot fizetnek. Martos Gábor művészeti író a Népszava megkeresésére elemezte a képvásárlás ügyét, amely az interneten értetlenséget és dühöt generált néhány Facebook-felhasználónál. A szakértő lapunknak azt mondta, a vásárlás tényét önmagában lehet vitatni és üdvözölni is. "Kérdéses, mennyire kell a Miniszterelnökség irodájának berendezéséhez képeket vásárolni, amikor a bevett szokás eddig hosszú időn keresztül az volt, hogy az állami gyűjtemények kölcsönzési kontingenseiből válogathattak. Csak érdekesség, amikor a Népszava kultúra rovatának voltam a vezetője, Magyar Bálinttal oktatási miniszterré történő kinevezésekor készítettem interjút. Akkor a Nemzeti Galériához tartozó egyik Rippl-Rónai József által festett alkotás alatt beszélgettünk a hivatalában" - emlékeztetett a korábbi példára. Martos elmondta azt is, nem tudja, hogy a mostani vásárlás kinek a tulajdonát gazdagítja, bár számos európai példa van arra, hogy állami intézmények vásárolnak műalkotásokat reprezentációs célokkal. Mint emlékeztetett, Franciaországban az állami vezetők hivatalának közös gyűjteménye van, amelyet egységesen kezelnek, s amelyet időről-időre gyarapítanak. Az amerikai külügyminiszteri tárca is hasonló eljárással dolgozik.
Martos Gábor lapunknak beszélt arról is, a Miniszterelnökség három - anonimitásban maradt - független szakértővel becsültette fel az öt műalkotást, azonban az így kalkulált nettó 282 milliós árat igencsak túlértékeltnek véli. "Ha finoman fogalmazok, ez az összeg egyszerűen meghökkentő, ha keményebben akarom mondani: vérlázító. Ebből a pénzből túlzással a versailles-i kastélyt is be lehet rendezni. Persze, ha ilyen gazdag ország vagyunk, akkor valóban nem számít" - mondta ironikusan a szakértő. Úgy látja, alapvetően az ízlésvilág volt a döntő szempont a képek válogatásakor, de az megkérdőjelezhető, a romantika korából miért éppen ezeket a műveket választották ki.
Az id. Markó Károly hatása által ihletett Ligeti Antal az 1867-es kiegyezés után a nemzeti értékek, a haladás egyik úttörő alkotója volt, akinek művei időnként fel-felbukkannak licitálásokon. Az utóbbi száz évben szinte a feledés homályába merült Spányi Béla munkássága Martos Gábor szerint az első világháború kitörésének évében elhunyt alkotót a másodvonalú festők sorába helyezi. A jószerivel Angliában élt és alkotott Bogdányi Jakab azért érdekes, mert munkái alapvetően külföldi árveréseken kerülnek kalapács alá. A későbarokk művész egyik nagyméretű festményére hat évvel ezelőtt 566 ezer amerikai dollárt (körülbelül 165-170 millió forintot) adtak. "Lehet azt mondani, hogy ezek a művek reprezentálják a korszakot, de az igazság az, hogy ezek enyhén kérdőjelesek, ha arról van szó, mennyire értékesek" - véli Martos Gábor.
Nem ritka, hogy a romantika korához nyúlnak a politikusok, ha hivataluk berendezéséről van szó. Az államfő rezidenciáját, a Sándor-palota empire termét például egységesen Lotz Károly faliképei díszítik, és Tisza-kori berendezésre hajazó bútorokat gyártatnak.
