Az eskühöz való ragaszkodás és a hazaszeretet emlékművét koszorúzta meg állítólag Harrach Péter január 14-én Vérteskozmán. 1945. január végén az I. huszárhadosztály fiatal katonái a KDNP frakcióvezetője szerint – aki mellesleg nem fukarkodott a baloldal hazaszeretetét megkérdőjelező kijelentésekkel - azért haltak meg, mert élt bennük az eskühöz való hűség és a hazaszeretet. Érdekes módon Harrach Péter nyilatkozata nemigen botránkoztatta meg az embereket. Úgy látszik, a KDNP-t annyira jelentéktelennek tartják, hogy megnyilatkozásaikra szót sem érdemes vesztegetni. Holott egy magát demokratikusnak nevező párt frakcióvezetője azokat titulálta hősöknek, akik az utolsó pillanatig kitartottak a német nemzetiszocialisták és a magyar nyilasok oldalán az esztelen háború mellett. Azokat nevezte hősöknek, akik életük árán is megpróbálták meghosszabbítani az emberiség egyik legszörnyűbb rendszerének uralmát és a magyar nép szenvedését. Arról ugyanis Harrach nagyvonalúan megfeledkezett, hogy kifejtse, milyen eskü betartásához is ragaszkodtak a huszárok? Nos, a nyilasoknak tett esküjükhöz. Ráadásul egy olyan pillanatban, amikor a háború már eldőlt és a nácik korábbi szövetségesei is szembefordultak a németekkel és a szövetséges csapatokat nem megszállóknak, hanem felszabadítóknak tekintették. Harrach Péter szavaira talán valóban nem lenne érdemes időt vesztegetni, ha nem egy olyan tendencia része lenne, amely megkísérli átírni a második világháború történetét, megpróbálja elbagatellizálni a magyarok által is elkövetett szörnyű bűnöket és hőst kreálni azokból, akiket legfeljebb az áldozat szerepe illet meg. Nincs helye sem a magyar, sem az európai közéletben olyan pártnak és politikusnak, aki a hazaszeretetre való álságos hivatkozással vagy bármilyen más címen a nácikat és magyar eszmetársaikat dicsőíti.