Az illiberálisnak mondott demokratikus állam egyik jellemzője a demokráciákban uralkodó törvények megszegése miatt fizetett büntetések. Az urak mulatoztak, melynek végeztével romok maradnak mindenhol. Kíváncsi riporterek szaglásztak, mi történt? Miért fizettetik meg a tiszt urak mulatozása után a kerítésnél nézelődőkkel a büntetést? A válasz: kussolj, semmi közöd hozzá! A vendéglős - még a nagy mulatozás idején, amikor földhöz vágták a pezsgős poharakat -, hívta a rend éber őreit, de ők nem nyomozhattak a tisztek ügyében, amúgy sem érkezett hozzájuk rendbontásról szóló bejelentés. Az ügyész úr maga is rangos katonatiszt volt, esze ágában sem volt eljárást kezdeményezni barátai ellen. De támadt egy remek ötlete: állítsák sorba a nézelődőket, hajtsák be rajtuk a károkat, amelyet az ezredes úrék okoztak. Így is történt. A rendőrök házról házra járva behajtották az alkalmi adókat, az ezredes úr pedig szerény csekk kíséretében levelet írt az idősebb adózóknak, és arról biztosította az időseket, nagyon szereti őket. Pista bácsi nehezen betűzte ki a levél szövegét, a számokat azonban ismerte. Tudta, kap tízezret, de többet muzsikálnak ki a zsebéből a nagy mulatozás költségeire. Azon tűnődött, miért rajta hajtják be a külföldről érkezett büntetést, miért nem azokon, akik a parlamentben gondolkodás nélkül megszavazták az illiberális mulatozást? Némelyik azt ordította: „Majd mi megmutatjuk nekik!” Sok mindent mutogatnak, de a pénztárcájukat nem, gondolta az öreg és a fejét csóválta. A vendéglős adott időre megjelent a polgármesteri hivatalban. A jegyző fogadta. „Mekkora volt a kára?” – kérdezte. Megmondta. A jegyző kutakodni kezdett a fiókokban, de nem talált egyetlen fillért sem. „Hát nem elsikkasztották?!” Még el is mosolyodott. Arra gondolt, milyen furfangosak az urak. Így aztán a vendéglős üres kézzel távozott. Otthon egy csekket talált. Neki is be kellett fizetnie a ráeső részt.