Az Európai Unió szempontjából az első idei, igazán fontos választást Hollandiában, március 15-én rendezik meg. Januárban eddig két közvélemény-kutatást hoztak nyilvánosságra, mindkettőt a szélsőjobboldali, populista holland Szabadságpártnak (PVV) általában igen jó eredményeket mérő Peil Iroda. Míg az intézet tavaly decemberben azt hozta ki, hogy Geert Wilders pártja 36 mandátumot szerezve messze az élen végez, ha csekély mértékben is, de az idei felmérések szerint már csökkent a különbség a PVV és a jelenlegi kabinet legerősebb pártja, a liberális VVD között. Wildersék ugyanis a január 15-én közzétett kutatás szerint 34 mandátumra tehetnek szert, a VVD pedig stabilan 23 képviselői helynél jár.
Persze a helyzet még valamelyest változhat a következő szűk két hónapban. Az azonban már most biztos, hogy Wildersnek, szerepeljék bármilyen jól is, lehetetlen lesz kormányt alakítania. Ehhez abszolút többség kellene, az azonban kizárt, hogy 76 mandátumra tegyen szert a 150 tagú törvényhozásban. Mark Rutte a napokban kizárta a koalíciós együttműködést a VVD-vel. Mint a kormányfő fogalmazott, annak az esélye, hogy a liberálisok a Szabadságpárttal szövetkezzenek „nem 0,1, hanem nulla százalék”. A többi parlamenti párt, a szociáldemokraták, a kereszténydemokraták, a szocialisták, a baloldali liberálisok, valamint a környezetvédők már korábban egyértelműen nemet mondtak arra, hogy közösködjenek a szélsőségesekkel. Rutte korábban ahhoz a feltételhez kötötte a Wilderssel való kormányzást, hogy a pártelnök határolódjon el egy korábbi kirekesztő kijelentésétől. Ezt azonban nem tette meg.
A helyzet hasonlít ahhoz, ami a kilencvenes évek Belgiumában alakult ki. Akkor a parlamenti pártok egyetértésre jutottak abban, hogy nem szövetkeznek az egyre népszerűbbé váló Flamand Blokkal. Franciaországban azért nem ekkora az ellenállás a Nemzeti Fronttal szemben, hiszen egyes önkormányzatokban a Republikánusok együttműködnek Marine Le Pen pártjával.
