Miután tegnap az európai liberálisok frakcióját vezető Guy Verhofstadt bejelentette: az Európai Néppárt jelöltjét, Antonio Tajanit támogatja az Európai Parlament elnöki tisztségéért, azzal indokolta a váratlan húzást, hogy az „Európa-párti” erők fogtak össze, s minden olyan politikai erőt szívesen várnak, amelyik hasonló értékrendet képvisel. Ha mindez nem az EP elnöki tisztségéről szóló szavazás finisében történt volna, s nem egyértelmű üzenet lett volna a szocialistáknak arra: ezentúl ne is álmodjanak arról, hogy az ő jelöltjük, Gianni Pittella legyen Martin Schulz utóda, nagyon is támogatandónak nevezhetnénk a kezdeményezést.
Így azonban az egész liberális-kereszténydemokrata összeborulás kimondottan rossz üzenetet hordoz. Éppen annak a jele, hogy nemcsak az Európai Unió megosztott, hanem az Európai Parlamentben is minden korábbinál élesebbekké váltak a párthatárok. Angela Merkel hétfőn ugyan azt hangoztatta, Európa magára van utalva, hiszen hamarosan megkezdi a tárgyalásokat Brexitről, rendeznie kell a viszonyt Vlagyimir Putyinnal és minden eshetőségre fel kell készülnie Donald Trump beiktatandó amerikai elnökkel kapcsolatban is, most azt tapasztalhatjuk, hogy az EU magát falja fel. Nem Európa az első, az egyéni- és pártérdekek mindent felülírnak.
Miközben Martin Schulz közismert volt az uniós integráció iránti elkötelezettségéről, nyilvánvaló, hogy a volt olasz kormányfő, Silvio Berlusconi barátja, Tajani, jóval kevésbé elkötelezett német elődjénél az európai eszmeiség iránt. Az Európai Konzervatívok és Reformerekkel kötött egyelőre homályos egyezség (e frakció tagja a lengyel kormánypárt is) azt vetíti előre, hogy az eddigieknél több EU-kritikus hangot hallhatunk az EP-ből is.
Európára több fontos voksolás is vár 2017-ben, elég csak a német és a holland parlamenti és a francia elnökválasztásra gondolnunk. Még meg sem kezdődött a választási év, az Európa-párti erők ahelyett, hogy összefognának, erőt sugároznának, máris egymásnak estek. Felesleges is ecsetelni azt, mekkora szívességet tettek ezzel azoknak, akik a közös Európa feloszlatását tartják legfontosabb programjuknak.
