Úgy tűnik, az erkölcstelenség és irracionalitás erői, amelyek a Szovjetunió hidegháborús veresége óta idáig legalábbis tetszhalott állapotban voltak, ismét aktivizálódtak a világpolitikában.
Vlagyimir Putyin elnök, aki revánsot akar venni a szovjet impérium széteséséért, egészen más stratégiát követ, mint apparatcsik elődei annak idején.
Az Ukrajnában, illetve Szíriában általa vívott proxy háborúkat leszámítva kerüli a nyílt konfrontációt a NATO államaival, helyette az észak-atlanti szövetség kohéziójának fellazítására törekszik, változatos eszközökkel. Orosz bankok révén pénzeli a Nyugat-Európában erőre kapó szélsőjobboldali mozgalmakat, temérdek támogatást nyújtott például a Le Pen-klán által vezetett franciaországi pártnak. Partnerséget kínál a közép-európai renitenseknek, akik Moszkva segítségével búcsút mondanának a nyugati értékközösségnek, hogy a politikai váltógazdaság működését meggátolva évtizedekre felépíthessék a maguk tekintélyelvű rendszerét. Szövetséget köt az ankarai rezsimmel, mely a menekülthullám megindításának kilátásba helyezésével rendszeresen zsarolja Brüsszelt. Új elem, és Washingtont váratlanul érte a számítógépes hadviselés alkalmazása a nyugati nagyhatalmak demokratikus akaratképző mechanizmusainak befolyásolása céljából. Egyesek szerint kizárólag utóbbinak köszönhető Donald Trump győzelme az Egyesült Államok elektori kollégiumában.
Az elnökválasztáson triumfáló ingatlanmágnást, aki radikális paradigmaváltást hirdetett a Moszkvával való viszonyt illetően, s nem mellékesen mintegy kétségbe vonta a kollektív védelem elvét a NATO gyakorlatában, csakis leendő adminisztrációjának józanul gondolkodó tagjai téríthetik jobb belátásra. Leginkább azzal, ha felidézik előtte nagy elődje, a szintén republikánus Ronald Reagan 1983. március 8-án elhangzott híres orlandói beszédét. A „csillagháborús terv” atyja elutasított mindennemű együttműködést a totalitárius rendszerekkel, s felismerte a nyugati demokráciák morális felsőbbrendűségét azokkal szemben. Szavait mintha egyenesen Trumphoz intézte volna: „állj ellen a büszkeség kísértésének – annak a kísértésnek, hogy magadat mindenek felett állónak gondold, és mindkét oldalt egyformán hibásnak nevezd, figyelmen kívül hagyd a történelem tényeit és egy gonosz birodalom (evil empire) agresszív törekvéseit… és ezzel kihúzd magad a jó és rossz, a jó és gonosz közti harcból.”
Trump felelőssége azért is óriási, mert az erkölcstelenség és irracionalitás erői hazánkban is az ő elnökségétől remélik azt, hogy minden demokratikus játékszabály felrúgásával hosszú időre berendezkedhetnek. Valójában Putyin kottájából játszik, aki nem is burkoltan hadat üzen a politikai korrektség Nyugaton bevett gyakorlatának. Az orosz államfő által működtetett rezsim szálláscsinálója, aki eltüntetné Magyarországról a nyílt társadalmat képviselő civil szervezeteket, és mindeközben kendőzetlenül Trump győzelmére hivatkozik.
A demokratikus érzelmű magyar állampolgárok azt várják az Egyesült Államok 45. elnökétől, hogy elődeinek szellemiségéhez hűen megtartsa Washingtont a szabadság letéteményesének a világban, s hazánk civil társadalmát se hagyja magára.
