Mivel az önmaga működését egyre titkosabbá tevő kormányzat legújabb ötletei nem a közélet tisztaságát szolgálják, ezek megvitatásra alkalmatlanok, céljuk a megfélemlítés. A közös ügyeinkben a részvétel, azaz a politizálás a civil szervezetek kifejezett küldetése. A kormánynak valójában kötelessége lenne, hogy az információszabadság érvényesítésével is támogassa a civilek véleményalkotását. A civil szervezetek véleménynyilvánítási szabadsága nagyobb, mint a kormány jogszerű politikai kommunikációs lehetőségei - írták.
A közleményben arra emlékeztetnek, hogy az elmúlt hetekben szintet lépett a kormány intézkedéseit gyakran bíráló jogvédő szervezetek elleni támadás. A kormányfő egyik év végi interjújában arról beszélt, 2017 a Soros György által szimbolizált erők „kiszorításának” éve lesz. Az állampártként viselkedő kormánypárt frakcióvezető-helyettese az idegen ügynökökként ábrázolt szervezetek „eltakarításáról” beszélt. Nyilvánosságra kerültek a tervezett jogalkotásnak azok a részletei, amelyek például a külföldi forrásokból is gazdálkodó szervezetek vezetőit a közhatalmat gyakorló politikusokhoz hasonló vagyonnyilatkozatra köteleznék. A kormányzat szerint az új szabályt a politikai élet átláthatósága indokolja, noha a megtámadott szervezetek működése és finanszírozása a részletekbe menően ma is nyilvánosan hozzáférhető.
A jogvédő szervezetek gazdálkodásának átláthatósága konszolidált viszonyok között ésszerűen megvitatható kérdés. Erre most nincs lehetőség. Annyit azonban le kell szögeznünk, hogy a közhatalom képviselőinek átláthatóbbnak kell lenniük, mint a közügyeket tárgyaló civil szervezeteknek. Az a kormányzat pedig, amely működését egyre titkosabbá tette, kétes erkölcsi alappal kéri másokon számon a transzparenciát. A mostani helyzetben naivitás volna abból kiindulni, hogy a kormánypárt politikusai a közélet tisztaságát akarnák erősíteni. A kormánypárt nem tisztánlátást akar, hanem már a vita megkezdése előtt ítéletet hirdet és támad, a megtámadott védekezési lehetőségeit pedig korlátozza, a közvéleményt megpróbálja ellenük hangolni. Ennek keretében a közélet befolyásolásának a szándékával „vádolja” ezeket a szereplőket—mintha ugyan bűn lenne, hogy magyar állampolgárok azzal a céllal képviselik nyilvánosan erkölcsi meggyőződésüket, hogy polgártársaikat meggyőzzék. Eközben Magyarországon a 21. században(!) a kormányzati kommunikációban a „külföldi” szót immár becsmérlő hangsúllyal használják. Szerintük a kormány népszavazáson elbukott menekültellenes politikájának bírálata magában is egyenértékű az idegen érdekek és hatalmak kiszolgálásával, mintha a megszólalók szóláshoz való joga attól függene, hogy véleményükkel támogatják-e a kormányt.
A kormánypárt vezetőinek mondatai egyértelművé teszik, retorikai rohamaik valódi célja a „legitim” politikai álláspontok körének korlátozása, a jogvédő szervezetekkel szemben ellenséges társadalmi légkör kialakítása, a potenciális támogatók és együttműködő partnerek elriasztása, és ezáltal az anyagi és emberi utánpótlási lehetőségek elapasztása. Függetlenül attól, hogy a jogvédő szervezetekkel szemben milyen ésszerű átláthatósági követelmények támaszthatók, a mostani támadások nem ezekről, hanem a magyar közélet néhány markáns véleményt képviselő szereplőjének ellehetetlenítéséről szólnak, és ennek megfelelően kell hozzájuk viszonyulni. Vagyis úgy, mint az egykor volt magyar demokrácia nyomokban még fellelhető elemeit és szellemét képviselő szereplők elleni támadásról. Amikor a kormánypárt illetékese a kritikus szervezetek eltakarításáról beszél, valójában a demokratikus köztársaság maradványait akarja eltüntetni - fogalmaznak az elemzésben.
Az Eötvös Károly Intézet teljes elemzését ide kattintva olvashatja végig!
