Tíz tanulmányát szerkesztette új kötetébe Pelle János irodalomtörténész, közíró. Az Auschwitz magyar szemmel csupa olyan írást tartalmaz, amely vagy kevésbé ismert részleteket tárgyal, vagy fontosnak ítélt összefüggéseket elemez a magyar zsidók üldöztetésének, kiirtásának történetéből. A téma kimeríthetetlen mélységét tekintve nincs értelme rangsorolni, hogy vajon a Magyar Államvasutak szerepének tárgyalása érdekesebb-e a magyar holokauszt történetében, vagy a Soá Debrecenben című tanulmány tényei, esetleg a holokauszt miskolci örökségének részletes elemzése, amelyben végigköveti, hogy az antiszemitizmus legősibb formája, a vérvád mint kapott lángra 1946 nyarán a borsodi megyeszékhelyen.
Pelle munkásságában fontos helyet foglal el a magyarországi holokauszt, Auschwitz, a magyar antiszemitizmus témája, melyből kötetében több lényeges témát érint. Mégis, mert alig egy éve, hogy a Saul fia Oscar-díjat kapott, tehát időben is közel áll hozzánk, s mert Nemes Jeles László és csapata az egész világot megdöbbentette azzal, ahogyan eddig ismeretlen képét mutatta fel az auschwitz-birkenaui haláltábor mindennapi életének, a kötet tanulmányai közül „A pokol szívében” című írás kínálkozik elsőként az olvasónak. Pelle ebben ismerteti a 2005-ben Párizsban megjelent Hangok a hamu alatt című könyvet, melynek alcíme: Az auschwitz-birkenaui Sonderkommando tagjainak emlékiratai.
A filmmel kapcsolatban maga Nemes Jeles is többször emlegette ezt a könyvet, az úgynevezett Auschwitzi tekercseket, amelyeket 1944. őszén a Sonderkommando tagjai rejtettek el a III. számú krematórium környékén. Elásták a földbe – ez látható volt a Saul fiában is -, de volt, amelyet írója a hamvak alatt ásott göndörbe rejtett. A Sonderkommando kivégzett tagjainak titokban írásba foglalt tanúvallomásaiból, az utókornak szóló üzeneteiből Pelle azokat a részeket emeli ki, amelyek a Saul fia alapjául szolgálhattak, s a nézőnek visszaigazolják a film részleteinek hiteles valódiságát. Egyebek mellett az egyik Auschwitzi tekercsben olvasható a filmben is szereplő sonderes felkelés leírása. Az SS a Sonderkommando kivégzésére készült, erre volt válasz a felkelés.
„1944. október hetedike volt (…) amikor megtudtuk, hogy a nap közepén indul a teherautókonvoj a II-IV. krematórium háromszáz emberével. (…) megjelentek a háromszáz emberért, akik hihetetlen hősiességgel visszautasították a parancsot és a helyükön maradtak. Majd nagy kiáltással, pengékkel és kalapáccsal felfegyverkezve az őrökre vetették magukat (…). Alig telt el néhány perc, teherautók érkeztek, rajtuk egy géppisztolyokkal felszerelt SS-század (…) annyi fegyverrel, hogy egy fogolyra legalább két géppisztoly jutott.(…) az utolsó pillanatban fel akarták gyújtani a krematóriumot, de (…) a helyszínen agyonlőtték őket.”
A lengyel Zalmen Lewental auschwitz-birkenaui sonderkommandós 1962-ben megtalált jiddis nyelvű kézirata a legrészletesebb leírás a sonderesek felkeléséről. Pelle ismerteti az Auschwitzi tekercsek íróinak - Zalmen Gradowski, Lejb Langfus és Zalmen Lewenthal - útját Auschwitzig, s az utókornak szánt üzenetük leglényegét. Mint írja: „A Hangok a hamu alatt című kötetben szereplő történeti tanulmányok alapján állíthatjuk, hogy Nemes Jeles László filmje hitelesen ábrázolja az eseményeket. (…) Ez a nagyszerű, megrázó mozi a holokauszt eddig ismeretlen, felfoghatatlanul tragikus erkölcsi dilemmáját dolgozta fel, újat volt képes mondani oly módon, hogy a lehető legnagyobb mértékben hűséges maradt a történelmi tényekhez.”
A kötet többféle módszerrel készült tanulmányai között a legtestesebb a Józsefváros zsidó múltja című írása. Sok érdekes részletre kiterjedően mutatja be, mit is értsünk azon, hogy „Budapest VIII. kerülete a 19. század közepétől kezdve különleges szerepet játszott a magyar zsidóság asszimilációjában, a magyar-zsidó kultúra létrehozásában.” Különösen eleven a zsidó ószeresek és zsibárusok napjainkban már ismeretlen világának leírása, középpontjában a Teleki térrel.
Giorgo és Nicolo Pressburger a közelben nőttek fel, később olasz íróként ismerte meg őket Európa. Pelle tőlük idézi: „A keresztény időszámítás szerinti 20. század elején Budapest VIII. kerületét zsidók és cigányok tízezrei, az Osztrák-Magyar Monarchia két lenézett kisebbsége foglalta el.” A Teleki téri piacról írják: „jelentős kereskedelmi központtá vált, egyszersmind a szegénység és az emberi szenvedés olvasztótégelyévé.” A tanulmány tág történelmi hátteret rajzol meg a kerület zsidó lakossága szempontjából kiemelten fontos részeinek, épületeinek, betekintést enged a mindennapi életbe, leírja a vészkorszak üldözéseinek hullámait.
Ebben a tanulmányban rajtakapható Pelle rokonszenves vonása: személyessé, átélhetővé teszi vizsgálódása tárgyát rengeteg érdekes leírással, újságidézettel. Módszere a mai olvasóhoz közel hozza a múlt század évtizedeinek mindennapjait, hétköznapi gyakorlatát, emberi mozzanatait. Ír az „úri zsidók” meg a szegény ortodox népesség közötti óriási távolságról, meg arról, hogyan élt – majd hogyan halt - a kerületben a Józsefváros mintegy 30 ezer főt kitevő zsidó lakossága. (Apró részlet: a zsibárusok között volt kávémérése a világhírű fotográfus, André Kertész édesanyjának.)
A tanulmány sok más mellett részletesen foglalkozik a zsidótörvények érvényesülésével, a nyilasok nyílt uszításával a „Teleki tériek” ellen, a csillagos házakkal, a kerületből vidékre internált, onnan Auschwitzba deportált zsidó csoportok sorsával.
Az Auschwitz magyar szemmel című kötetet a K.U.K. kiadó gondozta, működésének 25. évét ünnepelve a tanulmányok megjelentetésével.
