Nem először írom le, feltehetően nem is utoljára. De az valószínű, hogy teljesen feleslegesen. Feleslegesen abból a szempontból, hogy a jelzésnek bármi hatása lesz, legalább is azokra, akikről szól. Mégis: az ember újra és újra próbálkozik, igyekszik felnyitni többeknek a szemét, lássák, hallják, olvassák, valami itt nagyon nincsen rendben.
Arról van szó ugyanis, hogy a vezető kormánypárt és csatolt részei (vö: Semjén odaadó tekintete a miniszterelnökre) egyáltalán nem arról híresek, hogy következetesek lennének. Sőt: napi mondandójukat aktuális politikai céljukhoz igazítják, szemrebbenés nélkül hangoztatják az ellenkezőjét annak, amit tegnap mondtak. A napokban például előbányászták – az internet világában mi sem egyszerűbb -, mit is nyilatkozott a Fidesz Soros Györggyel, illetve az általa támogatott civil szervezetekkel kapcsolatban. Igen, a kilencvenes évek elején, precízebben ’92 elején még ezt írták: "Megdöbbenéssel figyeljük mind a Soros Alapítványt, mind pedig Soros György személyét az utóbbi időben ért nemtelen támadásokat. A fiatal nemzedék és a szakkollégiumi mozgalom támogatásával aktívan járult hozzá egy szabadabb és nyitottabb szellemi légkör kialakulásához Magyarországon. Látva a felsőoktatás szorult helyzetét, úgy gondoljuk, hogy az újabb nemzedékeknek is szükségük lesz arra az önzetlen támogatásra, amelyet a Soros Alapítvány remélhetőleg a jövőben is nyújtani fog. Tiltakozunk az Alapítvány politikai csatározásokba történő bevonása ellen."
Most ugye teljesen mást mondanak.
De hagyjuk, hisz ez oly régen volt, még serdülő korba se ért a Fidesz, a liberalizmusból még nem volt ideje kiábrándulni; végül is ne vegyük el senkitől és semmitől annak a lehetőségét, hogy megváltozzon. Hallottunk más, sok ilyen történetet, személyről, szervezetről egyaránt. Tehát, higgyék el, nem azt vetem a fideszesek szemére, hogy változik az álláspontjuk, sok kérdést másként látnak, mint húsz-huszonöt éve; ne legyünk álszentek, mi magunk sem vagyunk mindig következetesek. Vagyis nem erről van szó. Arról inkább, hogy ezek a változások, nem a belsőből fakadnak, nem azért következnek be, mert másként látják és ítélik meg a dolgokat. Hanem egyszerű politikai taktikából. Annak megfelelően, hogy ki és mi az aktuális ellenség.
A Fidesznél mindig van egy, vagy két kiválasztott alany és téma, ami - vagy aki - ellen harcolni kell. (Azt ugye már sokszor leírtuk, szintén, hogy Orbán Viktor és ennek megfelelően persze az egész Fidesz szótárában a legfontosabb szócikkek a harcba szólítók…) Az elmúlt esztendő zömében a bevándorlók és Brüsszel elleni háború jegyében telt el, ennek alfejezeteként fölbukkant Soros György is, de most első számú célponttá, nőtte ki magát, ő maga és vele karban egynémely civilszervezet. Hogy mi váltotta ki éppen most ezt a támadássorozatot, hogy miért dobták be a Németh Szilárd-féle nehéztüzérséget, azt nem látni pontosan, de érzékelhető: ezt, ezeket a célpontokat tartották legalkalmasabbnak a harci kürt megfújására. De mert a többségükkel, még ellenzékben, volt dolga a Fidesznek, csaknem valamennyiről olvasható – a múltból – elismerő nyilatkozat. Mármint fideszes. Csakhogy akkoriban az éppen regnáló kormányt bírálták, amely ugye nem az Orbán vezette csapat volt. Következésképp hasznosnak, elengedhetetlennek neveztetett a bírálók munkája.
Most, ha a mai kormányzat túlkapásait bírálják, netán olyanokat védelmeznek, akikkel szemben a kormányzat méltatlanul, nota bene törvénytelenül, járt el, azonnal Soros-bérencekké, idegen pénzből a magyar nemzet legjobbjait támadó csoportosulássá válnak. Szó nincs itt elvekről, napi érdekek dominálnak. És ha ez a napi érdek épp az ellenkezője a tegnapinak, akkor sincs semmi baj. Hogy is szól a hatodik oldalunkon található, naponta megjelenő rovatunk címe: csak az ökör következetes.
A kérdés pusztán az, hogy ezt a fajta kacskaringót – kiváltképp ugye az internet világában – miért fogadja el a társadalom? Miért nem találja felháborítónak azt, amit minden bizonnyal a saját családján belül annak tartana? Nos, erre nem találom a választ. Az az általános kijelentés ugyanis, hogy a politikusok már csak ilyenek, nem felel a kérdésre. Éppen azért nem, mert a saját hétköznapi életünkben, a családunkban, a munkahelyünkön, nem fogadjuk el az ilyen helyzeteket. Akkor a politikában miért igen? Miért nem számít a kimondott szó semmit?
Ne várjanak tőlem megbízható választ. Csak sztereotípiáim vannak, olyanok, hogy "közönyösek vagyunk", hogy "nem tanultuk még meg, mit is jelent a demokrácia"', stb… De mostanság még ezek az általánosságok sem igazak, hiszen Amerika éppen most tanulja, mit is jelent egy olyan politikai vezető, akit szintén nem nagyon zavar, mit is mondott tegnap. De miről is beszélek; még hogy most tanulja? Dehogy tanulja, hiszen meg is választotta magának, elnöknek. Pedig az Egyesült Államokra nem úgy gondoltunk eddig, ahol ne tudná a többség, mi is a demokrácia és ahol a sajtó, a média munkatársai csak úgy szó nélkül hagynák a következetlenséget. És lám, mégis. Trump, nem a megválasztása után mutatta be igazi énjét. Fertőzővé vált volna a magyar „virtus”? Ne áltassuk magunkat, még ha egyes magyar politikusok azt is teszik, a politikailag inkorrekt út nem tőlünk származik. Legfeljebb ebben eminensek vagyunk.
