Az ILO Foglalkoztatási és társadalmi kilátások a világban, 2017-es trendek /World Employment and Social Outlook – Trends 2017 (WESO)/ című kiadványa szerint az előrejelzések azt mutatják, hogy 2017-ben a munkanélküliek száma világszerte valamivel 201 millió fölött lesz – ami várhatóan további 2,7 millióval növekszik majd 2018-ban –, mivel a munkaerő növekedése gyorsabb, mint a munkahelyteremtés.
Több és jobb munkahely kell
Guy Ryder, az ILO főigazgatója szerint ez kettős kihívást jelent az országoknak, mert egyrészt helyre kell állítani a globális gazdasági és társadalmi válság által okozott károkat, másrészt minőségi munkahelyeket kell teremteni a munkaerőpiacra belépő évi több tízmillió ember számára. A gazdasági növekedés továbbra is elmarad a várakozásoktól, és sem a mértékét, sem az integráció szintjét tekintve nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ez aggasztó képet fest a világgazdaságról, és arról, hogy képes lesz-e elég új munkahelyet teremteni, nem beszélve a minőségi foglalkoztatásról. Emellett aggodalomra ad okot a veszélyeztetett foglalkoztatás különböző formáinak továbbra is magas aránya azzal a nyilvánvaló ténnyel kombinálva, hogy nem javul a munkahelyek minősége – még azokban az országokban sem, ahol az összesített adatok fejlődést mutatnak. Gondoskodni kell arról, hogy a növekedés teremtette haszonból inkluzív módon részesüljenek az emberek, azaz több munkahely és jobb állások álljanak rendelkezésre – tette hozzá.
A jelentés rámutat, hogy a veszélyeztetett foglalkoztatás – például a családba besegítő dolgozók, illetve az önfoglalkoztatók – várhatóan továbbra is a teljes foglalkoztatás 42 százalékát teszik ki, ami 2017-ben világszerte 1,4 milliárd embert jelent.
Steven Tobin, az ILO vezető közgazdásza és a jelentés vezető szerzője szerint a feltörekvő országokban szinte minden második, a fejlődő országokban pedig ötből több mint négy dolgozó veszélyeztetett foglalkoztatású. Ennek következtében a veszélyeztetett foglakoztatásban működő dolgozók száma az előrejelzések szerint évi 11 millióval nő, és a legrosszabb helyzetben Dél-Ázsia és a szubszaharai Afrika van.
Ellentétes regionális trendek
A szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a munkanélküliség okozta kihívások különösen súlyosak Latin-Amerikában és a karibi térségben, ahol a legutóbbi recesszió okozta károknak 2017-re is átnyúlik a hatása, valamint a szubszaharai Afrikában, ahol jelenleg az elmúlt két évtized legalacsonyabb növekedési szintje tapasztalható. Mindkét régióban jelentősen növekedni fog a munkaképes korba lépő lakosok száma.
Ezzel szemben a fejlett országokban 2017-ben csökkenni fog a munkanélküliség és visszaesik 6,2 százalékra (6,3 százalékról). De a javulás lassuló tendenciát mutat, és a strukturális munkanélküliség jeleit láthatjuk. A hosszú távú munkanélküliség mind Európában, mind Észak-Amerikában változatlanul magas marad a válság előtti szinthez képes, sőt Európa esetében a csökkenő munkanélküliségi ráták ellenére is tovább nő.
Fokozódik az elégedetlenség és a migrációs szándék
Egy másik fontos jelenség, amelyre a jelentés rámutat az, hogy a munkavállalókat érintő szegénység csökkenése lelassul, ami veszélyezteti az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlődési céljai között meghatározott egyik célkitűzésnek, a szegénység felszámolásának a teljesítését. A napi 3,10 dollárnál kevesebbet kereső dolgozók száma a várakozások szerint még több mint 5 millióval növekedni is fog a következő két évben a fejlődő országokban.
Ugyanakkor a kiadvány arra is figyelmeztet, hogy a globális bizonytalanság és a méltányos munka hiánya egyéb tényezők mellett a világ sok pontján erősíti a társadalmi elégedetlenséget és a migrációs szándékot.
2009 és 2016 között Dél-Ázsia, Délkelet-Ázsia és a csendes-óceáni államok kivételével a világ szinte minden régiójában emelkedett azoknak a munkaképes korú lakosoknak a száma, akik szeretnének kivándorolni. A legnagyobb növekedés Latin-Amerikában, a karibi térségben és az arab államokban figyelhető meg.
A szakpolitikai ajánlásokat illetően a szerzők úgy vélik, hogy a pénzügyi ösztönzés biztosításárra irányuló összehangolt erőfeszítés és az olyan állami beruházások növelése, amelyek figyelembe veszik az egyes országok költségvetési mozgásterét azonnali lendületet adnának a globális gazdaságnak, és az ILO előrejelzéseihez képest 2018-ban közel 2 millióval csökkentenék a globális munkanélküliséget.
